Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Sulyok István: A Syllabus értékéről
608 Syllabus egyenlő értékét az «Ineffabilis» bullával, vagy hogy a benne foglalt téves tanoknak megfelelő igazság a hit lété- teményéhez tartozik, hanem hogy: a Syllabus pápai okmány mely az egyház csalatkozhatatlan fejének tévedéstől ment tanítása által elítélt téves nézeteket foglal magában; s hogy mindez a téves tan legalább is a katholikus és helyes tannal ellenkezik. A nyolczvan elítélt tételt katholikus lelkiismeretében nem tarthatja és nem védheti. Tételünket leginkább a püspöki kar magatartásából és nyilatkozataiból lehet bebizonyítani. Ebből merítjük tételünk külső bizonyítékát, ha ugyan külsőnek nevezhetjük azl a bizo- nyítékot, mely a tárgy természetéből következik. Az anyaszentegyház Krisztus ígérete szerint hitében csa- jatkozhatatlan és pedig az Istentől rendelt örök, csalatkozha- tatlan, élő tanúk tanúskodása által. Ezekhez tartoznak a püspökök, ha a pápával akár egyenkint, akár zsinaton egye- sülve, ítélnek a hit dolgában. Ez esetben tanúskodnak és ítéletök döntő, annyira, hogy hitünket tőle eretnekség bűne nélkül meg nem vonhatjuk. A püspöki kar a Syllabussal szemben különféle módon nyilatkozott. Védte azt a világi hatalom ellen; közölte hívei- vei; vételét bizonyítva 0 Szentségének tanításával szemben kifejezte hűségét és ragaszkodását. IX. Pius által egynetaláni zsinat esetében véleményük felöl kérdeztetvén, a Syllabusra tértek vissza. Végre nemzeti, tartományi és megyei zsinatokon tárgyalták s fölötte zsinati határozatot is hoztak. A franczia püspöki kar 75 tagja protestált Barroche miniszternek a pápai irat közlését eltiltó rendelete ellen és pedig oly kifejezésekben, melyek semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy a Syllabusban a csalatkozhatatlan pápa lelkiisme- retben kötelező tanítását látja és hogy ennélfogva annak kihirdetését világi hatalom jogosan nem akadályozhatja. Az okmány szerintök pápai levél, doctrinalis nyilatkozat, Krisztus helytartójának ünnepies tanítása, szent tant hirdet; oly kérdések- kel foglalkozik, melyekben főképen és kizárólag Krisztus hely- tartója az illetékes bíró; a pápa oly föllépése, melyre öt állása mint az egyház pásztorát, kormányzóját és vezetőjét kötelezi s
