Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
602 átalános kötelességek forrása, melyeket egyedül Isten erősít meg. A szabadgondolkozók azt mondják, hogy nem kell a papok által feltalált Isten, ki a mi szolgaságunknak és el- nyomatásunknak szerzője. Második alapja a társadalomnak a család, mely csíráiban magában foglalja és neveli az egyes társaságokat s ezekkel az általános társadalmat. A szabad- gondolkozó azt mondja, hogy nem kell család, a gyermek szabad, míg ha az atyai és anyai tekintélynek van alávetve, szolgává válik. Harmadik alapja a tulajdon szentsége, mely a különböző felfogásúak okosságát és tevékenységének gyümöl- csét foglalja magában, s a munkás ember fáradozásainak sikerét biztosítja. A szabadgondolkozó kiáltja: nem kell tulaj- dón, mely a kiváltságoltak hálója, és a semmivel bíróknak sorsát szégyenletessé teszi, ami szintén a szolgaságra vezet. Negyedik alapja a politikai kormány, mely alkotója és végre- hajtója a törvényeknek. A szabadgondolkozó azt mondja, hogy nem kell kormány, mely az alattvalókat feltételezi; aki alattvaló, az többé szabadon nem gondolkozik. Ezekből nyíl- vánvaló, hogy a társadalomba befészkelt szabadgondolkozás, vagy gondolatszabadság a forradalomnak szítója. És miképen ezközli ezt? Éj van, együtt vannak a szabadgondolkozók, mindenki helyet foglal, némán ülnek, mintha csak halottak volnának. Elolvastatván a múlt ülésnek jegyzőkönyve, kezdetét veszi a nyugodt értekezés, melynek tárgya: a társaság növelésének eszközlése. A nyugalom csak percznyi volt; e gyülekezet hasonló a tengerhez, melyen a szélcsendet egész váratlanul vihar váltja fel. Föláll egy eddig mélyen hallgatag és szót kér. Tekintete azonnal elárulja, hogy szabadgondolkozó, a mellette égő lámpának sugara, mely homlokát megvilágítja, hősies bátorságára mutat, arcza ég, agya forr, határozott mint Gra- chus, hajthatatlan mint Brutus, merész mint egy spártai, és ékesszóló mint egy római vagy görög tribün, és ekként szól: Azt mondjátok, kérkedjünk a gondolatszabadság dicső- ségével, számunk növekszik. Nem dicsőség, de tények kel- lenek. Azt hiszitek, hogy a gonoszok, a törvényeknek áthágok kiket a papok bűnösöknek neveznek, mieink ? Ezek minden
