Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság

595

származnak-e? A régi bölcsek az emberi ismeretet az ész- s a benső vagy külső érzékekből következtették, és lettek légyen azok spiritualisták, enthusiasták vagy sentimentalisták, tévelyökben mindazonáltal megegyezöleg állíták : bármily módon történik is az ismeret, az igazság, a dolgok eszméi, nem az észből származnak, az értelem nem teremti, hanem természetöknél fogva előbb létezők, az embernek eszétől és gondolatától függetlenek, tehát az észnek és a gondolatnak parancsolnak, azokat szabályozzák. És megengedve azt, hogy az észbeli elvek az embertől származnak, ebből önként követ- kezik, hogy tulajdonképen semmi igazság nincs. Hogy mivé teszik ezzel a tudományt, nem szükséges magyarázni, vala- mint azt sem, hogy e tan egyszerűen az istentagadást rejti magában.

A szabadgondolkozók tana ellenkezik az emberi nem közös meggyőződésével is, az úgy nevezett sensus communis- szál, amennyiben minden népnél közös megegyezés ural- kodott minden időben bizonyos igazságok fölött, melyek- nek a gyakorlati életre nagy befolyásuk volt, ügy hogy ama igazságok megismerése nélkül, észszerűen, emberhez méltóan, erkölcsösen élni lehetetlen volna. Ilyenek: Isten min- den létezőnek atyja, a lélek halhatatlansága, a jóknak jövendő jutalma, a gonoszoknak büntetése; valamint a jövő életről szóló tana is, többé vagy kevésbbé elöadatik a népek szent- könyveiben és törvényeiben A népek ez állandó meggyőze- dése, t. i. hogy van Isten, van örök jövő jutalom és kárhozat, mi a léleknek halhatatlanságát feltételezi, — eltekintve jelen- leg az isteni kinyilatkoztatástól, — egy minden népnél állandó egyforma okot feltételez, s ez nem lehet más, mint az ember természetes esze, mely egyedül, állandóan ugyanaz minden népnél. Tehát a szabadon gondolkozók az emberi nem köz- meggyőződésével ellenkeznek.

De nemcsak ellenkeznek vele, hanem magukat oly hatal- masoknak és szerencséseknek képzelik, hogy képesek az embe- riséget meghódítani. Azt akarják ugyanis, hogy a nép, a józan ész és kinyilatkoztatás által megismert valóságos Isten helyett, az ö istenükben higyjen, kiknek istenök a tévelygő és meg38*