Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság

lelkiismeretnek szabadságát, hogy az egyház a törvénynek áthágóit bünteti; mert az egyház mint nagy társaság tör- vények őrizete alatt áll, melyben, ha az egyesek mindent kényök-kedvök szerint cselekedhetnének, ez által az egész társaság, vagyis az egyház szenvedne. Az egyháznak mint társadalomnak saját fentartására vonatkozó joga szorosan véve nemcsak isteni, hanem természeti és társadalmi is, mely örök és saját törvényeinél fogva, az engedetleneket bünteti, vagy kebeléből kizárja. Ha az egyház ezt nem tehetné, köve- tői folytonos harczot vívnának egymás között.

Ábrándos ráfogás tehát, hogy az egyház a lelkiismeret־ szabadságnak ellensége, minthogy ez az egyháznak életében lényeges feltétel, és törvényei, melyek az embereket korlátoz- zák, a természet törvényeinek megfelelők. A kereszténység és általa az egyház volt az, mely az evangéliumi igazságok hirdetése és tanítása által, nemcsak a politikai és polgári új szabadságot megalkotta, hanem ezenfelül a szabadságnak eszméjét meg is nemesítette, s az emberi szívnek minden megengedett törekvését megáldotta. Ezt teszi ma is; míg ellen- ben a liberalismus a szabadság nevében, melyről téves foga- lommal bir, minden tekintélyt meg akar semmisíteni, mintha a tekintély nem volna a szabadságnak kiegészítő része, holott a tekintély tönkretevésével maga a szabadság temettetik el. Az emberiség hálával tartozik az egyháznak, hogy a szabad- Ságról úgy tudott és tud mindenkor érezni és beszélni, hogy a féktelen szabadságnak, mi korláttalan szabadosság, útját elzárja; míg ellenben az álliberalismus a lelkiismeretet el- nyomja, mikor a becsületességről, hazafiság- és igazságról beszél, ez erényeket gúnyolja, azért az egyház az emberiség sérelme nélkül vele nem tarthat.

Térjünk immár tárgyalásunk második részére, a gondo- lat-szabadságra, mely felül sokan állítják : az emberi gondolat korláttalan szabadsággal bir, azt semmi törvény vagy tekintély nem szabályozza.