Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
580 tényleg tagadhatja, megvetheti, miként a gyermek megvetheti az atyai tekintélyt, mert az akaratot semmi sem erőltetheti: de ha a józan észszel biró ember lelkiismeretét nem akarja meg- csalni, s kötelmeit be akarja tölteni, az igazságot felkarolja s annak saját tehetségét alárendeli. Más szóval: mindenkinek meg kell engednie, hogy az ember az igazságnak megvetésében vagy tagadásában jogi és erkölcsi szabadsággal nem bir, vala- mint a gyermeknek nincs jogi és erkölcsi szabadsága atyját megsérteni. Azt is meg kell engedni, hogy az ember, ha az igazságot megveti, akkor a szabadságot nem használja Isten- nek, legjobb Urának akarata szerint, hanem azzal visszaél, következőleg rosszat cselekszik, követve az engedetlen gver- meket, ki atyját megsérti, miáltal vétkezik. Ez röviden az egyháznak tanítása, melynél fogva nem lehet mondani, hogy az egyház a lelkiismeret- és a gondolat- szabadságnak ellensége. Sajnos, hogy mégis azt hirdetik, mert a dologról tökéletes fogalommal nem bírnak; azért ezt más oldalról is megvilágítjuk. Vegyük szemügyre a kereszténység alapításának történe- tét. Az evangéliumi szent tanításnak hirdetői talán a korláttalan lelkiismereti szabadságra mint alapra támaszkodtak ? Épen nem, hanem Mesterük szent tanát hangoztatják: aki hisz, üdvözöl, aki nem hisz, elkárhozik. E tétel világosan e két fogalmat tartalmazza: tényleg valaki hihet, vagy nem, ez tér- mészetében rejlő szabadsága, mely sem nem szenved, sem nem szenvedhet erőszakot. Ámde kötelessége hinni, mely köte- lességnek szentesítése örök üdv, vagy örök kárhozat. íme,, más dolog a természeti tehetség, melylyel az ember arra nézve bir, hogy valamit megtegyen vagy elhagyjon, és más dolog az annak megfelelő erkölcsi kötelesség. Szegény lett volna a kereszténység, ha az evangélium hirdetésekor a lelki- ismeretnek minden kötelességtől felszabadított szabadságát és azt az esztelen elvet, hogy semmi törvénynek nem kell enge- delmeskedni, ajánlotta volna. És valóban, tegyük fel, hogy az apostolok az evangéliummal együtt, miként’ma akarják, a lelkiismeretnek korláttalan szabad- ságát is hirdették volna, és efezusiakhoz, rómaiakhoz stb. így
