Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Pályázatok

aránt nagyfontosságú engesztelödési ünnepet, a koronázást. Miként a húsvét után kővetkező első vasárnap {fehér- vasárnap) különös jelentőséggel bír, úgy a pünkösd utáni vasárnap is kiváltképen a Szentháromság imádására van szén- telve s ezért Szentháromság vasárnapjának neveztetik. A Szent- háromság vasárnapja után eső csütörtökön ünnepeljük teljes és megfelelő fényben a legméltóságosabb Oltáriszentség szer- zésének emlékét, mely voltaképen Nagycsütörtökön van; mivel azonban a nagyheti visszaemlékezések szomorú kere- lébe nem illik be a fény és pompa, 1317 év óta a Szent- háromság vasárnapját kővető csütörtökön mutatja ki méltó- képen hódolatát a szent ostya színébe rejtezett isteni fönség iránt az egész keresztény kath. világ. Nyelvünk nem fordítja a latin Festum Corporis Christi kifejezést, hanem e magasztos ünnepet kiválólag Úmapjá-nak nevezi.

És most fordítsuk tekintetünket a legszentebb Szűzanyára, hazánk pártfogó Nagyasszonyára.

Kicsoda ez, aki elöjö mint a felkelő hajnal? Szép mint a hold, választott mint a nap és rettenetes mint a táborok elrendezett serege.

Ö az, kinek első szent királyunk felajánlott minket! 0 azr ki iránt való tiszteletből — mint sz. Gellért életiratában olvas- suk — a magyar nö nem viselte a Mária-nevet! 0 az. ki iránt jobbágyi hódolattal viseltetvén jámbor őseink, a szom- bati napon tiszteletére fogadott böjtöt tartottak! Ó az, kihez édes hazánk templomaiban lelkesült ajkakról szárnyal ég felé a buzgó ének : Egek ékessége, földnek dicsősége, magyarok asszonya és királynéja! . . . Hol, melyikkel kezdjük meg dicső ünnepeink gyöngyszemeit értekezésünk fonalára fűzni? Vegyük kiinduló pontul az egyházi év beosztását. Mindjárt ádvent ele- jen találkozunk egyik legszebb ünnepével.

Boldogasszony szeplőtelen fogantatása: Ez ünnep a leg- szebb gyémánt a Bold. Szűz fején tündöklő korona gyöngyei között. Jogos büszkeséggel léphetünk a világ elé azon felemelő tudatban, hogy édes hazánk, mely mindig Mária nemzetének vallotta magát, e napot a legrégibb időktől fogva kiválóbb ünnepeink közé számította. Asszonyunk szíz Máriának szeplő-