Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
493 Mira Quanto é il convento delle bianche stole !1 Végül pedig, hogy láthassa a költő a legfelségesebbet, a fények fényét, a szentek és angyalok örömét, az Istent: ismét a sz. Szüzhöz fordul s a fentebb jelzett gyöngéd és eszmék- ben gazdag imát intézi hozzá, Vergine, Madre, Figlia! . . . . stb. Sz. Mária pedig a könyörgő szt. Bernárdra tekintvén jelezte mennyire kedves előtte egy alázatos ima. Gli occhi da Dio diletti e venerati Fissi nell’ orator, ne dimostraro Quanto i devoti preghi le son grati.5 VII. A keresztény erények. A legmagasabb bölcselet sem elégítheti ki teljesen az embernek az igazság után törekvő vágyát. Csak a hit nyug- tatja meg egészen a szellemet. Ez a Krisztusban való hit alapja egyszersmind az ember megigazulásának is. Ezen hazába Nem jött sohsem be, ki nem hitte Krisztust S a szent keresztet nem vévé magára. A questo regno Non sali mai, chi non credette in Cristo Né pria. né poi ch'el si chiavasse al legno.8 A hitnek azonban tettekben kell nyilvánulnia. Mert látod hány kiált fel: Krisztus! Krisztus! S ítéletkor nem lesz oly közelében Mint az. aki sohsem ismerte Krisztust. 1 2 3 1 Par. 117—122. 2 Par. XXXIII, 40-42. 3 Par. XIX. 103-105.
