Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
469 fiainak több százados sorsa Egiptomban Józseftől Mózesig; ellenben azon események, melyeket hosszasabban méltat, min- dig az üdv oekonomiájában, fejlődésében fontos tények; az embert a szentség állapotából, a maga fölé emelt természet állapotából a megsebzett (bukott) természet állapotába sodorja «az össziilök bűne« ; a bűn általános voltát «a vízözön» sújtja ; a bűn újra túlsúlyra emelkedik s a gőg netovábbját éri el «a bábeli torony» tervében, Isten keze újra sújt «a szétszórás»- sál: az üdv oekonomiája az universalismus teréről a parti- eularismus útjára lép «a vándorlás története-» és «a törvények»- ben. Ez utóbbi teszi ki a Thorah zömét s azért speciális czélja az írónak a választott nép különös helyzete; kimutatja alapját és okát, átcsillog müvéből e particularismusnak czélja is (a Megváltóra előkészítés), mindig £s mindenütt ezt akarja szivükbe vésni, hogy választott, elkülönített, szent nép ők: el különített 1. mint nemzet, ne keveredjék más nemzetekkel, el- különített 2. hazája, ne tűrjön ott más nemzetet és ragasz- kodjék hozzá, elkülönített 3. erkölcseiben, szent legyen, s ennek eszköze a törvény (névleg a szertartási törvények) pontos megtartása. Ezt a kettős ezélt, az általános (az üdv oekonomiája) és a specialis ezélt (a választott nép), vagy máskép az ígéret személyét (Megváltó) és az ígéret földjét (particularismus) az egész művön át végig szemmel tartja szerző, azért találjuk, hogy a jövendő választott népet már szem előtt tartja a Genesisben: a pátriárkák Kánaán legelőit mind végig járják, használják és hálaáldozatokat mutatva be, hálás tulajdono- soknak mutatják magukat,1 sőt szántóföldekre is szereztek tulajdonjogot, így Ábrahám Efrontól Hebron közelében Makpela barlangra, és Jákob a ehemoridáktól Sichem köze- lében stb.1 2 Az akkori és ottani nemzetközi jog szerint ez elegendő, és érvényesíthető jogczím volt a későbbi Izraelitáknak Kánaán birtokára, s hogy ezt nem adták fel, mutatja Jákob és József ismert esete, kik kánaáni birtokukon óhajtanak eltemet- tetni,3 de a fösúlyt szerző Isten ígéretére fekteti, melyet 1 Gén. 13, 17. k. 15, 9. kk. 17, 3. kk. 22. 2. kk. 28, 18. kk. 35. 7.- Gén. 23, 33, 19. 21, 22—34. 3 Gén. 49, 29—32. 50, 25. cf. Ios. 24, 32. Act. 7, 16.
