Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

450

könyve csak Júda történetét adja (Roboámtól a pusztulásig II. 10, — 36,). E korból származó más érdekes tanúink is vannak: a prófétai irodalom. Rövid áttekintésül álljon itt: Izrael pusztulása előtti próféták: Abdiasz, Jónás, Joel, Isaias, Mikeás és Izraelben Özed* és Átnősz. Az asszír fogság idejé- böli Tóbiás. Innen Júdea pusztulásáig: Nahum, Habakuk, Szophoniás, Jeremiás. — A babyloni fogság korabeliek: Ezekhiel, Dániel, (Raruch). — A visszatérés korabeli történeti könyv: Ezdras (Nehemiás); prófétai: Aggaeus, Zakhariás, Malakhiás (Esther).

Tegyük előbb Izrael országát vizsgálódásunk tárgyává, mert állították és állítják, hogy a tíz törzs országában a tör- vényt nem tartották meg, sőt nem is ismerték. Igaz, Izrael királyának legfőbb törekvése volt a vallási egységet is leron- tani s ha mégis elismerik alattvalóik a Thorát: akkor ez a Thora régibb volta mellett annál fényesebb bizonyítvány. Már most Jeroboám csupán annyit változtatott a törvényen, amennyit a megváltozott körülmények okvetetlenül megköve- teltek, így Jeruzsálem, Juda fővárosa semmi esetre sem maradhat a cultus középpontja; arany borjút állíttat hát fel, a pusztában vándorló apáik példája szerint, Bethelben és Dánban, mert «messze van ú. m. nektek fölmenni Jeruzsálembe»1; ámde Lévi törzse épenséggel nem hajlandó ily törvényellenes cultusra adni magát, csak a legalacsonyabb sorsú emberek vállalkoznak ily papságra.1 2 * Továbbá a sátoros ünnep az északi törzsek, tehát alattvalói nagyobb részének szőlő és gyümölcs szüretéhez képest korán volt, azért egy hónappal későbbre tette;8 de mindezen újítást úgy a történetírók, minta próféták erősen megróják, és pedig mint rendesen, hivatkozva a tör- vényre.4

Egyébként pedig a mózesi törvényt Izraelben minden főbb részében megtartják, nevezetesen a szent időket: a 3 fő

1 Kir. III. 12, 28. (Ex. 23, és Heh. = Ezd. 9, 18.)

2 Kir. III. 12, 31. 13, 33. Krön. II. 13, 9.

0 Kir. III. 12, 25-33. (Ex. 23, 16. Lev. 23, 34—43. Dt. 16, 13—15.)

4 Pl. Kir. IV. 14. 6. (Dt. 24, 16.)