Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

P. Didon: A kritika és a történelem Jézus Krisztus életrajzában

432

A földi élet mindenesetre sok fájdalom, rettegés és szomo- rúság zsákmánya. Akik az élet örömeit dicsérik, jól tudják, mily borzasztóan kevert öröm az, s hogy a halál annál ke- gyetlenebb, minél boldogabb élettől foszt meg. Egyedül Krisztus tanítja a fájdalom és szenvedés örömét, mert egyedül ö ad a léleknek isteni életet, mehet fájdalom el nem vehet, melyet kisértések csak erősítenek s a halált megveti, mert biztos kilá- fásba helyezi örök életünket.

Ha a legnagyobb evangélista szavait merném használni, azt mondanám: «Ezek pedig megirattak. hogy higyjétek. hogy Jézus Isten Fia».1 Ez a katholikus hit. Ezt vallom eszem és szabad akaratom minden erejével.

Könyvemet alárendelem az egyház csalatkozhatatlan ité- létének, helyeselvén azt. amit ö helyesel s kárhoztatván azt. amit ö kárhoztat, az Úr Jézus szavai értelmében: «Aki titeket hallgat, engem hallgat; aki titeket megvet, engem vet meg.1 2»

P. Didón.

Közük : dr. Kiss János és Sii/1/ok István

1 Ján. 20, 31.

2 Luk. 10. 16.