Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
P. Didon: A kritika és a történelem Jézus Krisztus életrajzában
az újkori népek is üdvössége. Egy népet, egy századot vele egyesíteni, vagy ezt csak megkisérleni, a legnagyobb jó- tétemény. A modern műveltség az igazság után való lángoló vágyával, a szegények jóllétére irányult törekvésével s a béke és a szere- tét óhajával, Krisztusban született. Ha az életet ötöle nyerte, ki más, mint ö tarthatja azt fönn; ki más zabolázhatja ön- szeretetünket, ki más fékezheti az erőszakot és igázhatja le a minket emésztő szenvedélyeket ? E csodákat ö a lélek rejte- kében műveli; csak tőlünk függ, hogy bennünk is működjék. A harez, mely köztünk dúl, alapjában a fenmaradt régi pogányságnak és az evangélium új országának élet-halál harcza. Mint apostol az új birodalom felépítésén én is akartam dől- gozni. Ez a birodalom Isten országa, az egyház szellemi biro- dalma, szolgaságtól, kivált a legborzasztóbbtól: a rossz, a tu- datlanság és a bűn belső szolgaságától, mint minden egyéb szolgaság szülöanyjától megszabadult ember országa. Amint Jézus inkább a lelkiismeretre, mint a tudományra hivatkozott, mert hiszen mindenkihez beszélt, ez a könyv is, mely öt a jelen század előtt be akarja mutatni, kortársainak lelkiismeretéhez fordul, a nélkül azonban, hogy a tudományt elhanyagolná. Napjainkban egy mélyen gyökerezett előítélet azt tartja, hogy a hit és a tudomány között az elválás teljes és gyógyít- hatatlan. Ez előítélet ellen egész életemben rendíthetetlen meg- gyözödéssel küzdöttem; végső leheletemig mindig küzdeni fogok ellene és meg nem szűnöm maradandó jellegű hitemet, újkori műveltségemmel összehangzásba hozni. Sem a politikában, sem a történelemben, sem a természettudományokban, sem a böl- cseleiben nem mutattak egy oly bizonyos tényt, mely ellen- keznék Jézus tanításával, ahogy azt az egyház őrzi változat- lanul és enyészhetetlenül. És mert Jézus tanításának diadalát hosszú századok bizonyítják, azért mindig találkoztak és fog- nak találkozni oly emberek, kik hitöket, nem mondom tiszta szívükben tartják, hanem férfias és független eszükkel, mely az új igazságot örömmel fogadja és hajthatatlan az előítélettel szemben, bírja bár a pillanat kedvező véleményét. — 430 — t
