Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

azonban Afrika szerecsenjei és Polynézia tarka népe többnyire megsüti, de föld helyett gyomrába temeti.

Az a szokás, hogy a hitves előre elköltözött férje mag- lyájába rohan vagy sírhalma fölött fojtja meg magát, napjaink- ban sem halt még ki; mert minden mást mellőzve, csak Anglia kincses bányájára, Indiára hivatkozom, hol még csak 1850-ben is egy főpap temetése alkalmával igen sok asszony rohant a főpap után a halálba. A Brahma-követö özvegyek bizonyos szertartás közepeit hajtják végre iszonyú önfeláldozásukat. Midőn a halott már a máglyára van helyezve, az özvegy vagy özvegyek kétszer járják körül a máglyát s e közben egy Szán- kalpának nevezett imádságot mondanak el, melynek ez a kezdete: «Légy lelkiismeretem az én tanúm, mennyire szeret- tem a férjemet.» Az imádság bevégezte után hármas «Satya!» «Satya!» (igazságtörvény) fölkiáltással a máglyába rohannak; ott férjökre borulnak s azt átölelik, mire a valamelyik közeli rokon által meggyujtott máglya lángja töllobog, hogy a holtat és az élőket is megemészsze. Az angol befolyás igyekszik ugyan ellensúlyozni az indusok fanatizmusát, mindazáltal az özve- gyek említett eljárását mai napig sem volt képes megszüntetni.

Iszonyúbb szokás még ezeknél is az, midőn egyes törzsek elaggott tagjaikat elevenen falják föl, sőt némely brazíliai törzs még a holtakat is megemészti. Délamerikában vannak törzsek, melyek, miután előbb a földbe temették övéiket, egy hónap múlva fölássák a halottat s tagjait a serpenyőbe téve mindaddig sütögetik, míg az iszonyú tűz közepett minden illékony részétől megtisztul, s csak valami fekete szén alakja- ban marad hátra. Ezt a maradványt kagylóhéjban föloldják, s azután a folyadékot abban a hitben iszszák meg, hogy az elhúnytnak ezáltal minden képességeit megszerezték.

Megvallom különben, hogy néha a XIX. század utazóinak tudósításai sem kevésbbé meseszernek, mint volt hajdan Hero- doté vagy Straboé, kik a szittyákról és parthusokról néha való- ban borzalmas dolgokat jegyzettek fel.

Hogy az újkori vad és idegen népek temetkezési szoká- sairól teljes képet rajzoljunk Kínát és Japánt. Perzsiát és Törökországot sem hagyhatom figyelmen kívül. A mennyei