Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

379

annyira természetes dolognak tartják, hogy még csak ki sem költözködnek ezután házaikból. Ugyanígy tesznek a Torres- szigetbeliek Ausztrália mellett; az eszkimók a fagyos északon; a (lakomák Afrika Felsö-Guineájában, a jornbák más aranyparti törzsekkel együtt. Az Afrika közepén elterülő Bornu királyság- beliek már kissé finnyásabbak. mert az előkelőbbek átallanak őseik sírhalma fölött lakni; a szegényebbek azonban inkább legyőzik ezt az előítéletet, mintsem új házat, kunyhót építse- nek. Az Új-Zélandon vitézkedő maorik minden kivétel nélkül ott hagyják azt a kunyhót, melyben kedveseiket eltemették; nemcsak, hanem még a kunyhó ajtaját is rá zárják az illetőre, s azt ockerrel sárgára festik annak jeléül, hogy a kunyhó lakója «tahu»-vá. szellemmé lett. Vannak falvak, melyekben a szemlélhető házaknak több mint fele nem élőknek, de holtak- nak nyújt lakó helyet; és mivel az ilyen házakat senki sem javítja többé, el lehet képzelni, hogy a maorik falvainak milyen szomorú képe lehet.

A mieinkhez hasonló temetési módot Ausztrália némely törzsénél lehet tapasztalni. Többnyire ülő helyzetbe támogatják a halottat; térdeit szorosan melléhez nyomják, fejőket élőre tolják, s ily tortúra után lepedőbe varrják az illetőt. Ezután egy öt láb mély, három láb széles, hat láb hosszú elipsz-alakú sírt ásnak. Ennek a fenekére falevelekből ágyat vetnek s azt fiahordó bőrével takarják le; vánkosul kitömött kenguru bőrt tesznek reá, s az így elkészített alomra helyezik a holttestet, melléje rakva házi eszközeit és fegyvereit. A hulla fölé ezután előbb harasztot, majd gallyakat szórtak s végre köveket hány- tak. ügy, hogy a sírgödröt egészen betöltötték ezen anyagok- kai. Végre a sírból kihánvt földet halmozták a sír fölé, mely ölnyi magas dombot képezett fölötte. Vannak utazók, kik azt állítják, hogy ily gondos temetésben csak a fiatalok és harczosok részesültek; az öregek azonban a máglya tüzében hamvadnak el. — de ezt alig tudom összeegyeztetni az iménti előadással. «Fides penes auctores!» Polynesiában a Fidsi szigetbeliek a közrendüek sírját csak pár kővel jelölik meg; a főnökök ham- vai fölé azonban két-hat láb magas házacskát vagy néha tekintélyes sírhalmot emelnek. A holttestet különben ülő hely