Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

belül két méter magas domb tetején, alig 40 czentiméternvire a íöldszíntöl egy ökörfogat, kova-vakarókést és egy darab hóm- lokcsontot találtak a munkások, GO cm. mélységben egy sima kőeszköz, 80 cm. mélységben egy öblögető, egy tál és egy bögre, ezek alatt nagy mennyiségű durva cserép került elő. mely utóbbi kovaszilánkkal, nyílhegyekkel és vasdarabokkal volt keverve. A fölszín alatt vagy 170 cmnyi mélységben egy koponyadarab, ép fogak és két karcsont ásatott ki; ezek mellett, mintegy karima vagy koszorú, kengyelvas és karikás zabola, vas kés, vése-féle tárgy, egy kard hegy s egy idomtalan vastárgy találtatott. Ezen emberi testrészek és eszközök alatt gerendákból összealkotott több cmnyi korhadt faréteg, ez alatt jóval vastagabb faszén réteg s benne néhány, 2—3 cm. nagy- ságú ép bronz nyílhegy és több más nyílhegynek alak- tálán tömeggé olvadt bronz maradványa találtatott. A szén- réteg alatt erősen levert, égetett anyagtapaszték, ezalatt össze- hordott föld s ebben egy nagy edény töredéke ásatott ki; végre legalul, mintegy harmadfél méter mélyben, reá találtak az ösföldre.

Amily érdekes ez a halom, épen oly érdekes az a megfejtés, melyet a régiségbúvár hozzá csatolt. Szerinte a következőkép temették el az itt nyugvó halottat: Előbb földet hordtak össze s abból egy kis emelvényt csináltak; a hordott föld felső részét azután lebunkózva és anyaggal kitapasztva, a fölébe rakott rözsék és fahasábok segedelmével kiégették. Mialatt a hallott ágya égett, alighanem a gonosz szellemek elriasztására, mint ezt némely vad törzs ma is gyakorolja, s mely hajdani szokás emlékére a székhelyek itt-ott még ma is bele lőnek a sírba, mielőtt eltemetnék abba a halottat, nyilakat lövöldöztek a tüzbe, mely nyilak egy része ugyan megmaradt, de más részök el- olvadt, A kihamvadt rozsé fölé azután gallyakból és gerendák- ból kényelmes ágyat vetettek a halottnak, mint ezt a korhadt faréteg mutatja. De hol van a hallott többi csontja, az erős medencze, a lábszár-csontok, a vaskemény csigolyák; miért találtatott a sírhalomban csupán csak a halott koponya-darabja, foga és karcsontja ? Az illető régiségbúvár e hiányokat a bronz- kori népek ama történelmileg bebizonyítható szokása által fejti

— 368 —