Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

340

stb., valamint eszközlöleg (efficienter) is, amennyiben hatalma van tagjaival természetfeletti javakat közölni.1

Minthogy ilyen társaság az egyház, csak neki vannak szentjei, az életszentség és az emberi nagyság e hősei, csak az ö útjait kísérik csodák, amelyekben a természetfeletti erő kézzelfoghatólag nyilatkozik, csak ö változhatatlan, míg minden változik a világon.

II. Tétel: Az egyház minden polgári és politikai társaságtól különbözik.

A polgári társaság alatt első sorban az államot értjük s az egyházat tőle egészen különbözőnek mondjuk. Elég rá mu- tatni az egyház czéljára. hogy kitűnjék, mikép az állam nem olyan társaság, mint az egyház, hanem hogy a kettő terme- szeténél fogva különbözik egymástól.

Még inkább kitűnik ez, ha a két társaság természetét alkotó elemei szerint összehasonlítjuk.

Az egyház és az állam különböznek egymástól1 erede- tökre nézve. Az egyháznak, mint társaságnak közvetetlen szerzője Jézus Krisztus, Istennek megtestesült Fia, míg a pol- gári társaságnak szerzője Isten, de csak közvetve, amennyiben t. i. az embert társas lénynek teremtette.2

Már ez két különböző eredet. Az egyháznak Jézus Krisz- tustól közvetetlen eredetéről szóltunk a fennebbi tételekben, ahhoz nincs hozzáadni valónk. Ellenben a polgári társaságnak Istentől közvetett eredetét ekként magyarázzuk.

Az ember természeténél fogva társas lény olyannyira, hogy aki öt az emberi társaságból kiragadná, — mint ezt Rousseau fantasztikus Contrat socialjában tette, — az tenné- szetét hamisítaná meg, ha ez egyáltalán lehetséges volna. De a társaság fogalma magában rejti a hatalom szükségét: tár- saság fej, kormányzó nélkül nem gondolható. Azért az, aki a társadalmi életre hajló emberi természetnek az alkotója, egy- úttal szerzője á hatalomnak is, amely az emberi társaságra

1 Palmieri: De Rom. Pontif. p. 18. (§. r.) - Phillips : Kirchenrecht. 1846. II. 515. 1.