Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
334 által apostolaira a hármas: a tanítói, a papi és a kormányzói hatalmat ruházta s amelyek mind az említett czél elérésére irányulnak. Már pedig a megtestesülésnek az emberek megszentelése és üdvözítése volt a czélja,3 amint azt egyebek közt sz. Pál fejtegeti: «Valamintegynek(Ádám) vétke által minden emberre szállott a kárhozat, úgy egynek (Krisztus) igazsága által min- den emberre az élet megigazulása» (Rom. 5, 18); és János: «Ügy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött, fiát adá. hogy minden, aki ö benne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen» (III. 16.); minthogy Krisztus e küldetését egyházára ruházta át, tehát az egyháznak is ez a czélja. Szorosan véve a dolgot, Krisztusnak az Isten és emberek közötti közvetítési (mediator) müvében két részt kell meg- különböztetni :2 magát a megváltást, amelyet kereszthalála által egyszer mindenkorra befejezett3 és a megváltás érdemeinek az egyes emberekre alkalmazását. Ez utóbbi által eszközöltetik az egyesek megszentelése s üdvözítése. Tehát a megváltás érdemeinek az egyes emberekre alkalmazása képezi az egyház czélját a tanítói és kormányzói hatalom kíséretében, amelyek hasonlóképen Krisztus közvetítői tisztéből egyházára átszár- maztak. «Elmenvén az egész világra hirdessétek az egész evan- géliumot minden teremtménynek. A ki hisz és megkeresztel- tetik üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik» (Márk. 16, 15—16.) «Vegyétek a Szentlelke! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva.» (Ján. 20. 22—3). «Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg» (Luk. 10. 16). Ez a megváltás folyamata, a «stadium redemptionis» megkülönböztetve a «stadium redemptoris »-tói, az egyház századainak rendeltetése az idők végéig. A tételben azt mondjuk, hogy ez a czél, az egyház czélja, , Franzelin: Tract, de Verbo Incarnato. 1881. p. 498. 2 Passaglia ; De ecclesia Christi 1856. II. n. 790. — Harter: Com- pend. th. dogmát. 1885. I. n. 294. 3 Hurter. i. mű. II. u. 708.
