Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
26 tán tökéletesíthetek : emennek kérdései mindig ugyanazok lesz- nek, változatlanok, nem függnek a természetben teendő újabb fölfödözésektöl, sem újabb elméletek- és föltevésektől; benne semmi sincs,. a mi az értelemre ne lett volna alkalmazva. Az érzéki ingerek pedig, melyek az értelemnek a vallási igazsá- gok megismerésében s elfogadásában oly nagy nehézséget sze- reznek. ugyanazt a természettudomány köréhez tartozó igaz- ságok fölismerésében nemcsak nem gátolják, hanem új ösztönt adva elősegítik. De még az esetre is, ha az ész a képzettség oly fokára jutna, ahonnét láthatára tágultával belátás nyílnék előtte a természetfölöttiek országába, az ekkép nyert ismeret fensöbb tekintély hiányában mindenkor csak alanyi értékkel birna, melyet kétségbevonni vagy módosítani joga volna minden- kinek, ki magát az éleseszü felfödözövel a tudományosság egyenlő színvonalán állani vélné. Tegyük, hogy az alanyi vizs- gálódás hosszú és fáradalmas kutatás után némelyeket azon alapigazságok közül szerencsésen telfödözött s bevitatott volna, melyeknek termékenyítő ereje a világot most boldogítja, de mi haszna, ha ezeket gyémántfallal be nem kerítheti, hogy sérthetetlenek maradjanak, hanem ismét átengedni kénytelen az egyéni szellemnek, ki e kincseket kedve szerint fosztogatja, úgy. hogy a következő nemzedék azoknak helyén mit sem talál egyebet szegénységnél és szellemi nyomornál.1 Ez érdemben tanítja az egyház, hogy: «A hit által meg- világosított ész ugyan, ha gondosan és józanul kutat. Isten segítségével úgy a természetes ismeretek hasonlósága, vala- mint a titkoknak egymás közt és az ember végső czéljával való összefüggésök alapján a hittitkok némi, és pedig nem kis mértékben gyümölcsös értésére jut; mindamellett azonban soha sem lesz képes azokba annyira behatni, mint behat azon igazságokba, melyek az ö saját tárgyát képezik».1 2 Ne várja tehát senki, hogy emberi műveltség oly tért vívjon ki magának, amely1 V. ö. Trümmer Das Verhältniss d. kath. Religion zum wahr. Fort- schritt, 184. s. 2 Cone. Vat, Sess. III. c 4.
