Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

321

mely község választásától függnek. A főtanács elé állított após- tolok a legnagyszerűbb példáját mutatták az Isten küldötteinek, akiknek sem községtől, sem semmiféle földi hatalomtól nincs mit tartaniok. S mit mondjunk sz. Pálról ? Ö a protestáns felfogás szerint a legnagyobb túlkapásokat követte volna el a hitközségekkel szemben, ha hatalma csak a községeknek reá ruházott hatalma lett volna! De ki is jöhetne arra a gondo- latra, hogy sz. Pál elöljárói hatalma, amelyet annyi erővel s annyi okossággal használt, csak az általa alapított községek hatalmának a kifolyása ? vagy hogy nem ö, hanem a hívek egyeteme tette Timóteust Efezus, Titust pedig Kréta püspökévé amit ezek ismét szerte a «városokban» folytattak? A Szentírás adatait az első egyházról a prot. demokratia rámájára húzni nem lehet.

A Krisztus által souverain hatalommal felruházott elül- járóságból fejlett az egyház, teljesen az ecclesia vagyis a hívek egybehívott sokaságának fogalma szerint; ez a látható egyház isteni eszközeivel fejlesztette a láthatatlan egyházat, hívei közöl az igazaknak Isten által ismert nagy számát, és azt magában foglalta. Látható Krisztus, látható apostoli testület, látható üdveszközök, látható társaság, elöljárók- és alattvalókból álló: ez az. amit a Szentírás elénk állít s aminek fennállásáról a következő századok1 szakadatlan sorozatban tanúskodnak.

Ellenben a láthatatlan egyház, ebből előlépő látható egyház, a nép egyetemét képviselő árnyék-elülj áróság oly fogalmak, amelyeket a 16-ik század emberei kigondoltak, a hatalmasok pedig felkaroltak s a legnagyobb készséggel életbe léptettek, mivel hízelegnek a testi embernek, aki inkább szeret ural- kodni, mint fejét a törvényes elöljáróság1 2 szelíd igájába hajtani.

1 L. Thomassinus: Vetus et nova Ecclesiae disciplina. Venetiis 1766. I. kivált 117—143 1.

2 Pedig az engedelmesség külső szükséges köteléke az egyházi társulásnak: s ki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, mondta Krisztus azokról, akiket egyházában eltiljáró- kul rendelt (Luk. 10, 16,). Igaz, hogy az egyház elüljárói is emberek, gratia non tollit naturam ; egyiknek másiknak hibái, emberi gyarlósá*Hittudományi Folyóirat« 1891 21