Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Ő Felsége elfogadja a «Hittudományi Folyóirat»-ot - Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

31(5

így sem volt megegyez telhető a protestánsok előtt kizárólagos tekintélynek örvendő Szentírással.

Az üdvözülés módja máskép van abban megírva, mint egyedül a hit által; az ember és Isten közötti közvetítők műkő- déséröl pedig annak minden lapja beszél, úgy hogy épen a a Szentírás előadása alapján a kereszténységet akár mint val- lási rendszert, akár mint életelvet az isteni tekintélylyel fel- ruházott apostolok és ezek felhatalmazottjai nélkül — életbe- lépésének első pillanatától kezdve — el sem képzelhetjük, mivel kivülök sem könyv, sem ember nem létezett, aki Krisztusnak «amiket parancsoltam» alapítását • ismerte s tekintélylyel tér- jeszíhette volna.

Azonban a prot. tan egész képtelensége akkor tárult fel a maga valójában, amidőn az elméletről a gyakorlatra men- tek át; amidőn a láthatatlan kereszténységből valamelyes látható társaságot akartak összealkotni s azt mint Krisztus alapítását bemutatni. Sajátszerü ugyanis, hogy Luther és a korabeli vallásalapítók alapelvök szerint nem hagyták az em- bereket magokra, hogy hadd tanítsa őket Isten közvetetlenül, hadd legyenek a hit és szeretet benső, csak Isten által ismert kötelékével egymással összekötve; nem hagyták az embereket a biblia olvasása mellett, hanem társaságot és pedig láthatót, akár a katli. egyház, siettek alapítani, amelynek tagjai azt voltak kötelesek vallani, amit a «botcsinálta» doktorok előírtak, s úgy kellett igazodniuk, amint a korifeusok akarták.

A láthatatlan kereszténységből fejlődik a látható «cum publico ministerio in verbo et officio externo», irta Luther »de servo arbitrio» iratában. így volt ez írva a könyvben, a valóságban pedig a Protestantismus semmi láthatatlanból

Gemeinde oder dem Staat ihre Vollmachten empfangen, ihre Weisungen entgegen nehmen; ein Reich, dessen obere zwar wiederholt Gehorsam auch gegen die weltliche Regierung predigen, zugleich aber in kirch- liehen Dingen entschieden für sich Gehorsam verlangen, und der weit- liehen Regierung, wo sie ihre Amtstliätigkeit zu hindern versucht, ent- gegen tritt, mit dem Worte: Mann muss Gott mehr gehorchen, als Menschen. Die heutige, Kirche sich von dieser Kirche nur darin unter- scheidet, das im Laufe der achtzen Jahrhunderte das Senfkorn eben zum Baume heranwuchs » Hammerstein i. mü. 23. 1.