Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez

is kénytelenek vagyunk megváltani, hogy elménk minden éles- sége daczára is alig hatolhat be néhány kinyilatkoztatott igaz- .ságba annyira, hogy azt mondhatnék, hogy azok felfoghatók; mert az isteni igazságoknak a hitből fölvirágzó tudása is itt alant mindig tökéletlen, viszonylagos és töredékes marad; villám-ezikázás az, mely keresztül hasítva a sötét éjt, pillana- tig megvilágítja a láthatárt, hogy a homályban bolygó vándor tájékozhassa magát, lássa útját. Sőt minél tovább halad valaki tanulmányozásában, annál őszintébben és szívesebben fogja megvallani, hogy a keresztény vallás titkai az emberi ész fogalmát felülhaladják, igazi titkok, s szívesen vallja meg e rész- ben tudatlanságát; s az, ki e tudatra és nyilatkozatra el nem jut. ezáltal mutatja, hogy a hit czikkeit nem érti, s azoknak, oly értelmet tulajdonít, melyet a 11 it nem tűr. Tapasztalni fogja Pascal e szavainak igazságát: «Minél tovább halad a gondol- kodé lélek kutatásaiban, annál inkább kénytelen elismerni hogy végtelen sok van, amit nem tud; s gyenge az ész, ha még ama pontig sem juthatott el, hol megismerhesse, hogy számtalan dolgok vannak, melyek tehetsége körét fölülhalad- jak«.1 A vatikáni zsinat tanítása e részben következő; «Aki azt mondja. Iiogv az isteni kinyilatkoztatásban valódi és tulajdonképeni liittitkok nincsenek, hanem hogy a kellően kiművelt ész a hit minden ágazatát pusztán természeti alap- elvek fonalán megértheti s bebizonyíthatja, ki legyen közösítve».‘1

II.

Az észnek alárendeltségi viszonyából a ,hithez önként következik, hogy téves az az állítás,"mely megengedi ugyan azt, hogy az ész köteles a kinyilatkoztatott vallás titkait is elfogadni beleegyezésével, ámbár azokat föl nem foghatja : de folvtonos fejlődés és ernyedetlen kitartás folytán eleinte ugyan többet közülök mint igazat saját elveiből át nem lát, de idő folytán azoknak mivoltát is kimeríti, tisztán belátja s

— 20 —

1 Penseés P. II. art fi. 1 Cap. IV. c. 1.