Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt

meg vagyok győződve arról, hogy annak tüzetes szemlélése, megfontolása nemcsak engem, töltött el érdeklődéssel, többet kell mondanom, lelkesedéssel, — mint aki magam is kilencze- dik éve tanítván már a szentírási tanulmányokat, tapasztalás- ból ismerem az ide vágó nehézségeket, pótlandó hiányokat, — hanem sok más paptársamat is, aki szívén hordja ;1 theo- logiai tudomány gyarapodását a magyar papságban.

És mivel a tisztelt tanár úr nemcsak megengedi a hozzá- szólást hanem ismételten fel is szólítja kartársait, s egyáltalán mindazokat, akik érdeklődnek a theologiai tanulmányok sike- rés oktatása iránt, hogy az ö «tervrajz»-«t illető véleményö- két nyilvánosságra hozzák: bátorságot vettem magamnak, azok közé állani. kik e felszólításnak engedni fognak, és ('gesz szerényen, s csak rövid pár sorban, szintén hozzászólani a «tervrajz»-hoz, előre is biztosítván a kartárs urat teljes nagyra- becsülésemröl; mert, hogy sz. Jeromossal szóljak, «ignotus quidem vultu, sed scientiae sacrae amore mihi notissimus est».

De hát hol is kezdjem ?

A kérdésnek anyagi oldaláról, a költségről, mely Ível ily nagyobb szabású és mégis csak szőkébb köri•(1 szánt inunká- nak kiállítása jár, nem tartom magamat illetékesnek nyilat- kozni; különben is őszintén megvallom, hogy a mi magyar irodalmi állapotainkat illetőleg, (tudományos s nevezetesen theologiai tárgyit munkákat értve, nem pedig regényeket és novellákat) sokkal hajlandóbb vagyok pessimistikus nézetekre, hogysem azokat vigasztalóknak, bátorítóknak mondhatnám. De ez persze egészen egyéni felfogásom s így bizonynyal mel- lözendö s legfölebb azon a czímen érintem azt magam is, hogy ezáltal is feltüntessem őszinte csodálatomat, melvlyel mindazok iránt viseltetem, kik elég bátrak megküzdeni az irodalmi állapotok e mostohaságával.

Fia tehát már ez oldalról is elismeréssel adózom a t. kar- társ urnák, még nagyobb tisztelettel hajlóm meg előtte azért, hogy a tudomány érdekében nem riad vissza attól a fárad- Ságtól, amelylyel ily munka megírása jár; mert ha valaki, én tudom e fáradságot méltányolni.

De ideje már áttérnem a dolog lényegére. Két kézzel alá-