Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

190

és barátja közé áll. megható könyörgésekkel engeszteli atyja haragját, ügyesen, de egyúttal felette óvatosan említi fel hiú és féltékeny atyja előtt barátjának hőstetteit, a király körül szerzett érdemeit. Ügyes védő beszédének megvan azon orvén- detes eredménye, hogy kiengeszteli a haragvót: « Mit mikor hallott Saul, lciengesztelödvén Jonatds szava által megeskücék: El az Úr. hogy nem ölelik meg».1 És hogy a kiengesztelödést meg- pecsételje, barátját királyi atyja színe elé vezeti: «.Jonatás tehát szólítá Dávidot, és megjelenté neki mind ez igéket; és Jonatás bérivé Dávidot Saulhoz, és előtte vala, mint tegnap és tegnapelőtt volt».1

Viszont Dávid megörökíti elhalt barátjának drága emlé- két: «Sir a pedig Dávid ilyen siralommal Saulon és fián, Jona- táson: Emlékezzél meg Izrael, azokról, kik meghaltak sebekben magas helyeiden. A híresek, Izrael, a te hegyeiden ölettek meg, mint estek el az erősek! Ne hirdessétek Getben, és ne hirdessétek Askalon iHczáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok leányai, és ne vigad- janak a körülmetéletlenek leányai.» 8 Sírása és siratása által örök emléket állít barátja szellemének, melynek olvasása év- ezredek múltán is magas gerjedelemre indítja a szivet s bána- tos könnyeket csal a szemekbe : « Gelboe hegyei! se harmat se eső ne hulljon rátok, és ne legyenek zsenge termő földek; mert ott vettetett el az erősek paizsa, Saul paizsa, mintha nem volt volna fölkenve olaj- jal. a megöltek vérétől és az erősek házától Jónás nyila soha vissza nem tért, és Said kardja üresen vissza nem jött. Saul ás Jonatás szeretetreméltók és ékesek életükben, a halálban sem váltak el; a sasoknál gyorsabbak, az oroszlánoknál erősebbek voltak. Izrael leányai! sírjatok Saulon, ki titeket bársonynyal ruház vala győ- nyörüségre. ki arany ékességeket ad vala öltözéktekre. Mint estek el az erősek a harczon. A te magas helyeiden öletett meg Jona- tás! Bánkódom rajtad; Jonatás! igen ékes atyámfia, és szeretetve- méltóbb az asszonyok szereiménél. Mint az anya szereti egyetlen fiát, úgy szerettelek én tégedet. Mint estek el az erősek! és elvesz- telt a hadi fegyverek /»1 2 3 4

1 I. h. 6.

2 I. h. 7.

3 Ka-, it. 1. 17—20.

4 6. i. h. 21—26.