Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

AZ EGYHÁZI ÉKESSZÓLÁSTAN ELMÉLETE.

(i. S A Zzentírás, a kath. egyházi szónoklat példánykép?.

z egyházi rhetorika tudományának és művészetének elsajátításához vezet a szabály is meg a példa is. Minthogy azonban a rhetorikai szabályok ismertetése nem ezen folyóirat keretébe való. ezért azok mellőzésével e helyütt inkább a példákban rejlő י tanulságok fejtegetését lehet megkísérlem, annál is inkább, mivel az egyházi rhetorikában is áll az a régi elv: longum iter per praecepta, breve et efficax per exempla.

Az egyházi beszéd első. felülmúlhatatlan és egyúttal örök példányképe a Szentírásban van letéve. Benne az Isten szava van egybegyűjtve, mely hatásos, örökké; hatott tegnap, hat ma, s hatni fog. míg ember leszen e földön. Méltán és helyesen jel- lemzi azért a trienti zsinat1 a Szentírást e találó két szóval: eloquia divina.

Minél jártasabb tehát az egyházi szónok a Szentírás ismeretében, annál jobban, annál sikeresebben tölti be hivatá- síit : sőt a szónoki képesség némely hiányát is nagyban pótol- hatja a Szentírás alapos ismerete. Mert az a szónok, ki a Szentírás álláspontjára helyezkedik, már ezáltal magas állás- pontot foglal el: az emberi elem fölé emelkedik, vele és általa nő nagygyá, nemcsak a beszéd tartalmát, hanem annak alakját illetőleg is.

1 Sess. IV.