Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
143 — A paradicsom protoevangeliumától kezdve Malakiás pró- fétáig és végre az Üdvözítőig, a héber nép kebelében mindig támadt egy-egy férfiú, kit az Úr Szelleme bízott meg és sugallt, hogy Izrael népét Istenéhez való hűségében megtartsa, és esz- közölje, hogy Ábrahám ivadékai az Úrral kötött frigyhez ra- gaszkodjanak, kogv Dávid utódjai Sión lelkes őrei maradjanak, hogy egy szóval a héber nép, mint az Úr kiválasztott népe, a hit és erkölcs örök érvényű tanait megőrizze, kövesse, és a szent szertartások és istenitisztelet magasztos intézményét fentartsa, mert az egy igaz Istennek népe hivatva volt, hogy mint szövétnek világítson a pogány sötétség démoni világába. Sz. Pál, a lángszellemü világapostol, Izrael népének e kivált- ságos küldetésétől így szól: «Az izraelitáké a fiává-fogadtatás, a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az isteni szolgálat és az ígéretek, az övék az atyák (Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Dávid és a többiek) és ezekből való test szerint Arisztus is, ki mindenek fölött áldott Isten mindörökké. Amen.»1 Míg a zsidó nép Isten kegyeltje, mint természetfölötti hit- kincsek birtokosa, őre és égi maiasztok élvezője tűnik ki az ó-korban, a görög nemzet a természeti adományok és szellemi műveltség fényében ragyog. Ha az örök Bölcsesség a zsidó népet isteni igazságokkal, törvényekkel és intézményekkel tünteté ki. a görög nép sem szűkölködött a természetes ész adományai, világossága nélkül ; «mert Isten igazságát megismerték,2 és természet szerint cselekedtek azokat, miket a tömény tart,» mondja a nemzetek nagy após- tola.8 Az isteni Gondviselés belevonta a görög népet az örök üdv ügyébe; rnegadá neki a szép és illem iránti érzéket, fej- lödni engedé benne a jó ízlést, tökélyre engedő őket jutni a nyelv mesteri használatában; a költők dalai szende vigassággal bájosan hangzottak végig Göröghonban; az ékesszólás legszebb virágát terme; a színjáték tökélyre emelkedett, drámái maiglan mintaszerűek; egyszóval a nyelvim!vészét örök szép, felülmúl1 Róni. 9, 4. 5.- Rom. 1, 21. 32. •י Rom. 1, 14.
