Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
135 — menet alatt s a királynak összes bútorait, egyedül a rajta levő ruhát, a kezébe adott királyi pálczát s a fejére illesztett koronát véve ki, elégették: «Ha egy király vagy fejedelem hal meg, meg kell égetni ágyát s minden bútorát״ melyet éle- lében használt». így szól Majmonides. Más embernek azonban csupán azon bútorait és eszközeit égették meg, melyeket beteg- ségében használt. A behantolt vagy lezárt sírtól a jelenlevők : «Menj béké- veli» «Isten veled!» szavakkal váltak el. Az elmondottak után még a következő kérdések tolakod- nak a figyelő elé: 1. Koporsót a Mózes utáni zsidók sem használtak volna? 2. Milyenek voltak sírjaik és síremlékeik? 3. A temetésen kívül nem volt-e szokásban a már érintett halottégetés? 4. Mit csináltak a zsidók azután, mikor a halót- tat örök nvugalomra helyezték ? Ami a koporsó kérdését illeti, erről a Szentírás, József koporsóját kivéve, melyről már szóltunk, egészen hallgat ; sőt minden jel és följegyzés arra mutat, hogy a koporsó úgy itt a zsidóknál, mint Kánaán többi lakóinál is, nem volt basz- nálatban; és midőn Majmonides (az Efel 4. fej. 4 §-ban) azt mondja: hogy a «halottat fakoporsóban temették el», ez inkább vájú-alakú alkotmányra, mint a mai értelemben vett koporsóra értendő. Tehát koporsó nélkül, legtöbbnyire egy deszkán kinyújtóztatva helyezték a sírüregbe halottaikat. A sírokat illetőleg ismét szét kell bontanunk a kérdést s egyenkint meg kell vizsgálnunk: milyen jellegűek voltak azok; hol szerették a Mózes I örvényei alatt élő zsidók sírjaikat megásni; milyenek voltak ezek; mily emlékeket emeltek a halottak porladó csontjai fölé. A sírok és temetkezési helyek vagy közösek voltak, vagy a királyi hamvak befogadására szolgáltak vagy egyes gazdag család tagjai számára emeltettek vagy végre az idegenek és a gonosztevők csontjait fogadták be. Közös temetkezési helyül, mint Cornelius a Lapide (in Jerem c. 19. 40) mondja, a Cedron völgyének azon helye szolgált, melyet Geliennának vagy Tofetnek hívtak, s innen ezt az egész völgyet halottak, hamvak, kopo- nyák völgyének is nevezték. A királyi sírboltok Sión hegyén
