Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

125

temetkezési szokásairól, két részre kell osztanunk azokat, miket a biblia nyomán elmondhatunk. Az első rész a Kaldeából való kijövetel idejétől az Egiptomba való költözésig tart: a másik az Egiptomból az ígéret földére való visszatérés idején kéz- dödik és a Megváltó, illetőleg az apostolok idejéig terjed • mit rövidebben ily kérdésben formulázhatunk: hogyan temetkeztek a zsidók Mózes előtt és Mózes után?

Ami az első részt illeti, az adatok hiányában nagyon hézagosán tárgyalható: mindazáltal oly tények vannak 101- jegyezve a bibliában, melyekből bátran azt lehet követkéz- tetni, hogy mint napjainkban, úgy negyedfél ezer év előtt is tisztességesen takarították el a halottakat. Már maga az a tör- ténelmi tény, hogy Kaldeában, honnét Ábrahám, a zsidóknak, mint külön népnek, ősatyja kiköltözködött, ünnepélyes teme- tésben részesítteték a lélek porhüvelyét, mint föntebb láttuk, eléggé bizonyítja, hogy ha némi változatossággal is, ugyanezt tették a pátriárkák alatt élő zsidók is. Rendes temetkezési helyekkel, világos, hogy nem találkozhatunk: de ezt a zsidók akkori nomád élete is lehetetlenné tette. A szegény })ásztorok, szolgák, szolgálók valamely hüs berekben, árnyas fa tövében helyeztettek örök nyugalomra; így pl. Deborát, Rebekának, Jákob feleségének dajkáját «egy cserfa tövében» (Móz. I. 35, 8.) temették él: mások ismét ama ׳barlangpk egyikében találtak örök nyugalmat, melyek Palaestina földén manapság is gyak- ran találhatók.

A gazdagság, tehetség és hatalom azonban e tekintetben is ki akart válni. Ábrahám, az istenfélő pátriárka, midőn fele- sége, a száz-huszonhét éves Sára, Arbéban meghalt, ekképen szólította íneg Arbé (később Hebron) városának lakóit, kik Két fiainak neveztetnek a bibliában : «Jövevény vagyok és idegen tinálatok; adjatok nekem temetöbirtokot közöttetek, hogy eltemessem halottamat. Feleiének Hét fiai, mondván: Hallgass meg minket, uram! Isten fejedelme vagy közöttünk- temetőnk választott helyére temesd halottadat. Fölkele Ábra- hám és meghajtá magát a föld népének, tudniillik Hét fiainak és mondá nekik : Ha tetszik nektek, hogy eltemessem halót- tamat. hallgassatok meg engem, és szóljatok érettem Efron-