Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

793

műkre hat, mint pásztor practice bevezeti őket a hitéletbe s szívüket képzi, mint pap pedig az isteni malaszt eszköze a szentségek kiszolgáltatásában. Mind a három hivatal más módszert kíván s ezeket Sch. külön-külön tárgyalja, hozzá- tevén végül, hogy a valóságban ezek el nem választhatók, sőt inkább egymásba folynak s azért a gyakorlatban nem sza- bad egyik vagy másik módszert külön-külön és idöszakonkint használni, hanem mindegyiket akkor, úgy és oly mértékben, a mint szükség van rá.

Ha valami különös megjegyezni valónk van a különben páratlan munkára, ez csak az, hogy a katekizmus betanítá- sara nézve Schöberl azt a különös nézetet vallja, hogy még a felsőbb osztályokban is előbb kell a szöveget beemléztetni s csak azután megmagyarázni. Pedig «fides ex auditu» és sz. Pál auditus alatt, alig hiszszük, hogy nem a magyaráza- tot, hanem a betanulást értette.

A munka — még egyszer ismételjük — páratlan s a szerzőnek nem kívánunk kevesebbet s reméljük, hogy ö rá is beteljesedik, a mit ö (Schöberl) müve 248-ik lapján Hirscher könyvéről ír : «Ez a munka ... a legnagyobb feltűnést kel- tette . . . Ideái gyújtottak, és tanítványai . . . széthordták azo- kát, úgy hogy körűié egész külön katechetikus iskola kép- zödött».1

Tóthfalusy Béla.

1 Örömmel tudatom a m. t. olvasóközönséggel, hogy Schöberl ki- tünö müvét az ismertető Tóthfalusy Béla úr már legközelebb sajtó alá adja magyar nyelven, a magyar viszonyokra való tekintettel átdol- gozva. a szerző fény nyomatú arczképével.