Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Babik József: Kereszt, keresztény, katholikus

768

nem volt szava. így átvette a szláv kresztyán szót is a sz!) elején levő hangtorlódást egy e betű közbetoldásával meg- szüntetve s nyelvérzéke és a jóhangzat folytán a szó végén lévő á-t é-re változtatva, minthogy a magyar nyelvnek egyik szépségét a hangilleszkedés szoros megtartása képezi. Így lett a szláv kresztyán-ból a magyar keresztyén. És nagyon helyesen! Mert ha a christianushoz hasonló alkatú szavakat vizsgálunk, tapasztalni fogjuk, hogy a magyar azon szavakat, melyekben a sti szótag után magánhangzó következik, ty betűsen alakította át. Szolgáljanak bizonyítékul a következő példák:

Sebasíianus Sebestyén

Tristúmus Terestyén, sőt még

Coele.sh'nus Szelesíyén.

Igaz ugyan, hogy ezek így is előfordulnak Sebestény Teres tény, Szel estény; az is igaz, hogy ha Christlanm tulaj- donnév gyanánt használtatik, mindig Kereszté!y-nek vagy Kerestély-nek van írva (bizonyára megkülönböztetésül a ke■ resztény szótól): mindazonáltal a következő példák megezá- folhatatlanul igazolják a keresztyén szószármaztatási helyes- ségét:

Ho stia ostya

Saeristia sekrestye ; 1

ezeket már sohasem használták osta, sekreste alakban, és pe- dig azért nem, mert itt a t-nek ty-re való gyöngítését a jó- hangzat nemcsak hogy megengedi — nem lévén az említett szavakban több lágy mássalhangzó, mint a fentebbiekben az n, hanem még követeli is, mivel az említett szavak magán- hangzóval végződnek s lágyítás nélkül nagyon sután hang- zanának.

Ezek után világosan áll előttünk a keresztyén szónak ety- mologikus helyessége. S valóban régi irodalmunkban ezt is használták íróink, csak itt-ott fordul elő elvétve — mint hullámzó vetés között a búzavirág — a másik alak. «Zent Damancos hyv kereztyenevknek zerelmes tanevtoyok.» (Do1 Nagy Jánosnál így is: öltözde, rejthely, szerményhely, szerhely !