Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Damian János: A «Declaratio Benedictina» keletkezéséhez
1566 augusztus havában, tehát csak két hónappal a második tartományi zsinat után, nyílt lángokban tört ki a lázadás lappangó tüze. A wevelghemi cziszterczita apátság lerombolá- sával kezdődik a forradalom erőszakos vihara 1 és csakhamar megszentségtelenítették, kifosztották Ypern, Antwerpen. Gent templomait, kolostorait. Már augusztus 27-én kényszerítették az utrechti tanácsot, hogy a sz. Jakabról nevezett egyházat a protestánsoknak átadja. E templomrabló tömegeket meg- fékezték ugyan, de a szenvedély hullámai egyre tornyosodtak és 1672-ben az államok a király ellen emelték pártütö fegy- vereiket; az egyházra régóta nem hallgattak és hü szolgái- nak a vértanúság pálmáját nyújtották. Sem a király rendelete, sem az ennek alapján összeült tartományi zsinatok határozatai nem jogosítanak arra a következtetésre, hogy a Tridentinum kihirdetése Hollandiában és a szövetséges államokban a kellő módon történt: ép oly kevéssé jogosult az a leltevés, hogy Sasboldus és Rovenius, apostoli vikáriusok, tényleg behozták azt.1 2 Ennek egyszerű oka, hogy az ö idejökben már nem voltak plébánosok, kik intézkedéseiket végrehajtották volna. A búvóhelyről búvára bujdosó hithirdetök pedig legjobb akaratuk mellett sem hajt- hatták azokat végre az adott körülmények közt. E tényállás bírta Cuyckins Henriket, 1596 óta Roermonde püspökét a nyilatkozatra, hogy a Tridentinum a kérdéses tartományok- ban nincsen kihirdetve, sőt hogy ezt ki sem hirdethették. Ezt az érvelést nem gyengíti, hogy a congregatio hatá- rozataiban mindig abból a föltevésből indul ki, hogy a Tri- dentinum Hollandiában ki van hirdetve; mert ennek föoka a hithirdetök kérdezési alakjában rejlik.3 Többnyire külföldiek és tájékozatlanok lévén az ország történetében, osztották a katholikus államokban elterjedt nézetet, hogy a Tridentmumot törvényszerűen közzétették. Erre utal a kételyeikben követ- kezetesen előforduló kifejezés: iniit matrimonium coram — 712 — 1 Leo. 1. cit. II. US. kk. 2 Relatio Card, de Alsatia. 1. cit. pg. 307. 3 Relatio Cardinalis de Alsatia. 1. cit. 307.
