Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

egyházi szónoklat elméletét s némi gyakorlati ügyességet is szerzett magának, akkor megvan az alapos remény, hogy ezt az életbe is átviszi, fentartja, tovább fejleszti és tökéletesíti. A fiatal pap tehát folytatja egyházszónoklati tanulmányait.

2. Az élet nagy iskolájában. Örömmel veszi észre az életben az ifjú szónok, mennyire díszíti a rhetorika az ö állását s teszi úgy önmaga, mint mások előtt kedvessé hivatásszerű életét.

Ha még nem is ismeri tökéletesen az életet s annak nagy tanulságait, a magas szempont, melyen a hit- és az er- kölcsi igazságokat tárgyalja, felemelik a hallgatót, s szívesen elnézik neki azon kisebb hibát, melyet beszéde folytán azért követ el. mert a gyakorlati életet még nem ismeri.

Az élet e nagy iskolájában úgy tartja tenn az egyházi rhetorika körül tett tanulmányait, ha megtartja lelkének emel- kedettségét, kedélyének üdeségét, szívének ártatlanságát, Isten iránt való fiúi bizalmát, az emberiség iránt való szeretetét, az élet nyomorai iránt érzett részvétét. Érdekelni fogja itt a világ, az élet, de kizárólag csak Istenért és a lelkeküdvéért; e földi élet tanulságait nem fogja megvetni, azonkívül használja az örökké- valóság megszerzésére.

Mert midőn átérezve reprodukálja s előadja azon tu- dást, melyet Istenről, a világról, a bűnbeesésről, a megváltásról, szóval a vallás nagy igazságairól fáradságos úton szerzett: örömmel veszi észre, hogy míg ez előtt a problémák nehéz volta eltakarta lelki szemei előtt azoknak magasztosságát és szépségeit, most napról napra szebbeknek és meghatóbbaknak látja azokat. És csakis úgy van rendjén; mert nincs szomo- rítóbb látvány, mint oly egyházi szónok, ki a lélek és a szív ezen üdeségét elvesztette, ki keserű tapasztalatok folytán mindezeket megveti, ki a világ és az emberiség iránt szkep- szissel van eltelve. Az ilyen sem nagy, sem jó szónok nem lehet: mert elvesztette a lélek magas szárnyalását, az emel- kedett gondolatok fenségét, s az emberi szív szenvedései iránt való részvétét.

Maga az egyház csodálatos előrelátással és bölcsességgel a lélek, a kedély és a szív üdeségének fentartására két esz- közt adott szolgáinak kezébe, s ezek: a ezölibátus és a

— 674 —