Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
- 663 látható.ג De a jó és bölcs Isten a jól, és czélszerüen bérén- dezett világot még szépséggel is ellátta, nem egyedül, hogy az ember szép érzékét foglalkoztassa, gyönyörködtesse, hanem hogy a szépséggel felruházott világ hirdesse Isten legtö- kéletesebb szépségét. Ezen kívül Isten példáját követi az egyházi szónok ma, ha az egyházi beszédet a józan rhetorika kellemeivel ruházza fel; mert maga Isten az ö kinyilatkoztatásának anyagát és alakját mindig az emberek szükségletei s mü- veltségi fokához alkalmazta. A próféták minden szava be- igazolja ez állítás igazságát. A kinyilatkoztatás anyagára nézve az isteni bölcsesség ökonómiája előbb a nélkülözhetetlenül szükséges igazságokat tudatta az emberekkel s fokonkint emelkedett, mígnem Jézus az idők teljében Isten országának titkait a maguk teljes összességében hozta az emberiség tudomására. Hasonló bölcsesség és tapintat nyilatkozik a kinyilatkoz- tatás alakjaiban is. Hasonlítsa bárki össze a Sinai hegyen mennydörgés és villámlás közt nyilatkozó Isten szavát Jézus Krisztus beszédeinek és tanításának formájával. Amott egy hosszas rabszolgaságból csak az imént kiszabadult, erkölcsi- leg elvadult, szellemileg korlátolt néphez élesen körvonalozott, kategorikus alakban nyilatkozik az Isten akarata. Csodás mestermüve a lapidáris irálynak, alakjára nézve is kitünöleg alkalmas arra, hogy örökre bevésődjék az emberi szívbe: Mennek nevét hiába ne vegyed. Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne orozz, stb. Emitt, midőn Izrael népe a görög és római mü- veltséget egvbefüzte a kelet varázsos fantáziájával: Jézus alakilag lebilincselő, felemelő beszéde édes példabeszédei- nek gyönyörű formájában. Amott büntetés fenyegetése és jutalom Ígéretével akar az emberre hatni parancsának meg- tartására nézve, emitt az új-szövetség két föparancsát: Sze- resd az Ment, szeresd felebarátodat, két, az egész embert meg- ható és megragadó gyönyörű példabeszéddel köti az ember lelkére, szívére: az Isten jósága, gondviselése, szeretetre- 1 1 Rom. 1.20.
