Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

w₪₪₪g₪n^m

— 65(i —

3. Az egyházi szónok.

Elengedhetetlen szükség, hogy az egyházi szónok a mű- veltségnek azon a fokán álljon, mint a mai kor egyéb müveit férfiai; bírja a szükséges tudományt s azt az érzéket, miként lehet azt, a mit tud, alkalmas módon előadni. E jellemző tu- lajdonokat követeli az egyházi szónoktól sz. Bonaventura is: Az egyházi szónoknak három kellékei kell bírnia: 1. ismerje, a mit mond; 2. legyen alkalmas tehetsége, hogy ezt előadni is tudja; s erről 3. másokban meggyőződést is eszközöljön.

Olyan legyen az egyházi szónok, mint a müveit férfiak legjobbjai; legyen jó lelke, erős jelleme, fogékony szíve, is- merje az igazat, önzéstelenül és hévvel szeresse az igazságot; a tiszta lélek uralkodjék jellemén, vérmérsékletén s kedve változásain : szeresse embertársait, hogy gazdag lelkének kin- eseit mindenkor örömmel oszsza meg velük. Legyen önmagát ismerő és önmagán uralkodni tudó férfiú. Ekként kimü- velve, magában bírja azokat a szellemi tulajdonokat, melyek öt alkalmassá teszik arra, hogy másokra hatni képes legyen, jó szándékkal jót eszközölni bírjon; s így megvannak benne a természetes ékesszólás kellékei.

Szükséges továbbá, hogy annak lelke, ki Isten helyett, az ö nevében Istenről akar beszélni, telve legyen Istennel, szokva legyen az Istennel és Istenről való társalkodáshoz, igyekezzék Istent napról napra jobban ismerni, elméjét, kép- zelötehetségét és szívét Isten eszméjénél állandóan foglalkoz- tatni. Legyen igaz és helyes fogalma Istenről, legyen hozzá- szokva mindent Istenre való tekintettel mérlegelni. Legyen hite rendíthetetlen és alázatos: az isteni félelemnek legyen mintaképe.

Szíve telve legyen a remény, a szeretet, a buzgóság, $ bünbánat szent indulataival; mert másként mikép bírná e szent indulatokat hallgatói szívébe átönteni, ha saját szíve ezektől túl nem árad? Az Isten szolgája nem a kegyelem csatornája, melyen a malaszt a hívekre árad s a csatorna azután üresen marad; hanem Isten választott edénye, ez.