Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
650 likus egyházban le vannak téve, nem kétfélék, hanem egyfélék; csupán az előadás módszere kétféle, az igazságok kifejtésének sorrendje lehet kétféle. Az egyház tudósai tudományos rend- szerben dolgozzák fel az igazságot a tudósok számára; az egyházi szónok pedig alkalmas sorrendet és rendszert hasz- nál a végre, hogy egyetlen beszédből, tudós és tudatlan hall- gatója egyaránt tanulja, értse, ismerje és alkalmazza azokat. Ezen alkalmas sorrend és rendszer megalapítása az egyházi szónoklattan elméletének tudományához tartozik, mely tehát ekként előadja mindazt, mit tudnia kell annak, ki magát olyan egyházi szónokká akarja képezni, minőt az örök Ige tartott szeme előtt, midőn így szólt: Posui cos, nt eatis, et fru- ctum afferatis, et fructus vester maneat,1 s kiről Isten mondja: Az értelmesek pedig tündökölni fognak mint az égboltozat fénye; és a kik igazságra, oktatnak sokakat, mint, a csillagok, örökön örökké.2 A mondottak beigazolják, hogy a «Hittudományi Folyóirat» szerkesztője éles ítéletet tanúsított, midőn a hittudományi tanszakok körében helyet engedett az egyházi szónoklattan elméletének; s nem fogja szerénységét sérteni, ha az egyház napi szükségletei iránt jó érzéket tulajdonítok neki; mivel ép napjainkban, az egész katholikus világban élénk mozgalom keletkezik az egyházi szónoklattan elméletének kiművelésére nézve. Általánossá vált már az a meggyőződés, hogy a gya- korlatot alapos elméleti oktatásnak kell megelőznie, hogy akkor, midőn a gyakorlati egyházi szónoklat irodalmilag sokat termel és sokat fogyaszt, elméleti tanulmányok közlése által mód nyujtassék arra nézve, hogy az egyházi beszédek úgy tartalmilag, mint alakilag magasabb színtájra emelhetők le- gyenek. Az alábbiakban, az egyházi szónoklat elméletének kifej- tésére egy vázlatos kísérletet kezdünk meg. 1. A beszéd. A beszédnek alapja a gondolat, mert a beszéd a gon- dolatnak szavak által való érzékítése. ennek a szellemi világ1 Ján. 15, 16. 2 Dániel. 12. 3.
