Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
Mö házmegyében, minden egyházi javadalmas köteles javadal- mához arányítva lelkiismeret szerint — bizonyos összeget hagyományozni az egyházmegyei pénztárnak, az egyházme- gyei pap nyugdíj intézetnek, az egyházmegyei papnevelö-inté- zetnek és a plébániai templomoknak s ez oly szoros köteles- sége minden javadalmasnak, hogy ha valamelyik végrendel- kezű erről megfelejtkeznék, a föpásztor által megállapítandó összeg az illető hagyatékából — ha csak van ilyen — le- vonatik és törvény útján is behajtatik az örökösökön. Azon- kívül királyi intimatumokkal ajánlva vannak minden papnak egyes országos jótékonysági intézetek, melyek részére szin- tén hagyományozni tartoznának valamit a végrendelkező papok. «Valóban — folytatja tovább forrásom — ilyen úton az e téren tapasztalható visszaéléseknek gát vettetnék. Ha a tartományi zsinatokon meghatároztatnának — tér- mészetesen állami sanctióval ellátva — azon összegek, melyeket egy javadalmas pap. tekintetbe véve az ö jövedel- mét és az idöviszonyok kívánalmait, melyekben neki is él- nie kell, az egyház és a szegények fölsegélésére és egyéb jótékony czélra hagyományozni tartozik: eleje vétetnék a botrányos papi végrendeleteknek és az egyház is hozzájut- hatna szép szerével mindahhoz, a mit papjaitól méltányo- san és jogosan követelhet, sőt kell is követelnie. Hagyatékuk többi részéről azután lelkiismeretök sugallata szerint, de egészen tetszés szerint végrendelkezhetnének. De ezek csak időleges tervek! Ha számolunk a körűimé- nyekkel, a melyekben tényleg vagyunk: ma a végrendelkező papok csakis lelkiismeretbeli jogérzetük által vannak kötve a végrendelet készítésénél. Ezen lelkiismeretbeli kötelmet, ha valaha, épen manapság kell szentül megtartania a papságnak, mikor a socialisrnus napról-napra hódít. Olyan időket élünk, melyekben míg egyrészről az olyan emberek, kik a szegény- séget, mint a mennyországhoz vezető utat szívesen taposták, nagyobbrészt eltűntek, másrészről a tehetősek a szegények iránti kötelességeiket elfelejtették. Ketteler mainzi püspök mondta, hogy a «socialisrnus csakis a kereszténység útján
