Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
vetett kérdést, azt hiszem, helyesen úgy oldjuk meg, ha kü- lönbséget teszünk a jog- és a lelkismeret fóruma között. Pro foro externo a régi tilalmat az idöviszonyok változása szülte polgári törvények, melyek a vagyonjog szabályozása érdekében tisztán polgári felfogással hozattak, gyengíthették, sőt hatályon kívül helyezhették: de pro foro interno azaz a lelkiismeret fórumára nézve nem voltak képesek a mai napig sem megsemmisíteni. Kitűnik ez az említett zsinatok magatartá- sából, melyek eleinte azon voltak, hogy az ősrégi kánonok szigorú intézkedéseit föntartsák, s csak mikor látták, hogy az ama kánonokkal ellenkező szokásjog miatt nem boldogulnak, kezdtek engedni a régi szigorú fegyelemből, de mindenkor hangoztatták, hogy a papság nem de jure, hanem ex gratia nyert végrendelkezési joggal viszsza ne éljen. Utoljára a vál- tozott idöviszonyok előtt meghajolva az egyház megengedte papjainak a szabad végrendelkezési jogot, de kijelentette egyúttal részletes zsinatain, hogy a maga részéről csak azon végrendeleteket fogja érvényesekül elismerni, melyekben a végrendelkező hátrahagyott vagyonának legalább egy har- madát az egyházra hagyja vissza, és a többit sem fogja gyanús és jogtalan személyeknek hagyományozni;1 appellált továbbá a végrendelkező papok lelkiismeretére, azon rémé- nyének adván kifejezést, hogy papjai a szabad végrendelke- zési jog mellett is fogják tudni, mi az ö lelkiismeretbeli kő- telességök az ősrégi kánonok szellemében. Nagyon csalódnék azért, a ki azt hinné, hogy a papság, mihelyt a szabad végrendelkezési joghoz jutott, mindjárt kezdettől visszaélt ezen szép joggal. Ha egy-kettő vissza is élt, az összesről ez nem mondható, hiszen még akkor a vi- lági hívek között is csak kevesen voltak olyanok, kik ájtatos czélú hagyományokat ne tettek volna, annál kevésbbé tehető fel a papságról, hogy egyházáról illően ne gondoskodott volna végrendeleteiben. Különben arra nézve megveszteget- hetetlen tanúink vannak, hogy a középkori papság a szabad végrendelkezési joggal nem élt vissza az egyházra nézve. V. — 637 — V. ö. cc. 5. 6. de testam. X. (III. 7.)
