Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

59

a szent-könyvek legfontosabbja. Tartalma: Buddha igéi, továbbá a legrégibb idők szerzeteseinek tanításai, melyek szintén Budd- liának vannak tulajdonítva. Öt részből áll, melyek utolsója, a Dhammapada, valószínűleg nem buddhistikus eredetű, hanem Buddhát megelőző brahmán részek gyűjteménye.

A harmadik fő rész az Abhidanm-Pitui-a. Szerzője Kasjapa. Ez a buddhismus spekulativ feldolgozása, vagyis metaphysikája. Csupa elvont okoskodás a létről, ennek alapjáról, kezdetéről, törvényeiről, megszűntéről, a megismerő alanyról, a megismert tárgyról, a megismerésről stb. Végső eredménye az, hogy mind a lét, mind a megismerés, mind a buddha, mind a bodd- hisatva, merő látszatok s valósággal nem bírnak.

E három fő részhez még egy negyedik járul, Tanlra ezímmel. Ezt sokan a buddhisták közül a Suttá-Pitakához akarnák számítani, de idegen eredetük a benne érvényesített Siva-tisztelet miatt kétségtelen. III.

III. Buddha hit- és erkölcstana.

Buddha tanösszegében negativ és positiv mozzanatokat, jellegeket kell megkülönböztetnünk, a mennyiben némely fontos életbölcseleti kérdést nem old meg. míg másokban felvilágo- sítást nyújt.

A negatív elemek a világ fölött álló lényre, a világ ere- detére és a lélek természetére vonatkoznak, a mennyiben Buddha Istent nem ismer, a világ eredetét nem kutatja s a lélek természetét meg nem határozza.

Mi már hozzá vagyunk szokva és nagyon természetesnek találjuk azt, hogy az első és alapvető vallási igazság Isten, a legfőbb lény létezése: a második pedig meghatározása annak a viszonynak, melyben a világ és kivált az ember van Istenhez; sőt a vallást közönségesen így határozzuk meg : Isten ismerete és tisztelete. És mégis a buddhismus, mely pedig vallás akar lenni s tényleg milliók vallási igényeinek kielégítőiéként sze- repel, Istent nem ismer. Nem mintha tagadná Istent, hanem !így, hogy Istenről nem szól: legfőbb, a világ fölött álló lénynyel nem törődik. Nem positiv az ö atheisinusa, hanem