Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
621 dés eldöntésével foglalkoztak, hogy a papok halála után mi tekintendő a hagyatékból az egyház tulajdonának és mi az elhunyt pap magán tulajdonának? És e kérdés eldöntésénél mindenkor azon vezérelvből indult ki az egyház : vájjon egy papnak volt-e már magán vagyona a felszentelés előtt vagy sem ? Ha valamelyik papjának fölszenteltetésekor semmi vagy csak nagyon csekély értékű vagyona volt. halála után köte- les volt mindenét az egyházának hagyományozni azon elv szerint: a pap az egyházi hivatala után befolyó jövevedelemböl semmit el nem sajátíthat, épen azért mindazt, a mit e czímen szerzett és tisztességes ellátásának fedezése mellett abból meg- takarított, eredeti rendeltetésének tartozott visszaadni, mint olyat, mely Krisztus egyházának és a szegényeknek tulajdona. Az idézett agdei zsinat 84. kánona így intézkedik: «Quid- quid de provisione ecclesiae fuerit, sive de agris, sive de frugibus, sive de oblationibus, omnia in jure ecclesiae re- manere censuimus.»1 Ezen idézett törvényben azonban nincs eltiltva, hogy a papság az ö magán vagyonából a felszentelés után befolyó jövedelemről ne rendelkezhetnék szabadon, mint ezt némelyek Nagy szent Gergely pápa egy constitutiójára hivatkozva állítják. Föltéve, de meg nem engedve, hogy N. szent Gergely pápának hivatkozott constitutiójával csak- ugyan az lett volna szándéka, hogy a papoktól még a ma- gán vagyonukból befolyó jövedelem fölött való szabad végren- delkezési jogot is elvegye: annyi bizonyos, hogy az a con- stitutio jogérvényre soha nem emelkedett, mint ezt a többi között az idézett agdei zsinat is bizonyítja: «Ut de rebus episcopi propriis vei acquisitis vei quidquid episcopus de suo proprio habet, haeredibus, si voluerit, derelinquat.»1 2 Mint láthatjuk, itt a zsinat nem tesz különbséget a felszentelés előtt és után szerzett magán vagyon között. Az örökség vagy ajándék útján szerzett vagyonra nézve az egyház mindig különbséget tett, vájjon papjai az öröksé- séget vagy ajándékot egészen idegen egyéntől (persona ex1 Historisch-polit. Bl. 1889. XII. füzet, 914. 1. 2 Hist, polit. Blätter, i. h.
