Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

■ ■

last választván, tanítványait oktatja. India, országainak királyai majdnem kivétel nélkül híveivé lesznek; de leghívebb, követője ez időben Bimbiszara, Kosain királya.

Miután Buddha negyvenöt éven át szakadatlanul tanított, a Benarestöl 120 angol mértföldnyire fekvő Kusingarába, vonul vissza, hogy tanítványait elküldje tanítani, ö maga pedig a Nirvánába térjen. Mint 80 éves aggastyán egy adag ételtől gyo- morbajt kap és ebben meghal. A «Buddhistischer Katechismus» így írja le halálát: «Miután Buddha maga elé tűzött feladatát teljesítette, tanrendszerét kiépítette s ezreknek megmutatta a Nirvánába vezető utat, kész volt ez élet elhagyására. A budd- haság elérése után 45-ik évben a májusi holdtölte napján, este felé, Kusinagarába jött, mely Benarestöl mintegy 120 angol mértföldnyi távolságra esik ; s mivel vége közeledett, meghagyta, hogy nyugvóhelyet két szál-fa közt készítsenek számára. Az éj első részében a maliijai herczeget oktatta; az éj második részében megtérítette Subhadrát, a nagy brahman tudóst: azután még az összes jelenlevő papokhoz szólt tanáról: majd virra- datkor a «Samádhinak» nevezett állapotba jutott. Végre így szólt tanítványaihoz: «Biksuk(koldusok); bizony mondom nek- tek, az emberben rejtező alapelemeket és erőket ki kell fej- leszteni: kiki buzgón fáradozzék saját megszabadításán.» Ezek voltak utolsó szavai.»1 Meghalt 543-ban Krisztus szül. előtt. Innen, Buddha Nirvánájától számítják követői az éveket.

Buddha, királyi származására való tekintettel és számítva jövendő erkölcsi uralmára, azt kívánta, hogy egy csakravartit. azaz egyeduralkodót illető tisztelettel temessék öt el, mi meg is történt. Holttestét arany koporsóba helyezték, halála után hét nappal nagy tisztelettel vitték máglyára s hamvát arany urnában a város emlékcsarnokában helyezték el.

Buddha egész megjelenésében igen rokonszenves, vonzó alak, a. nagyság számos vonásával. Elméje éles, messzelátó. szervező. Igazságra törekvése kétségbevonhatatlan. Az önmeg- tagadásban példaszerű. Erkölcsi élete, saját és környezetének felfogása szerint, szeplőtelen: mint pessimist« remete és kol1 td. mű. 95. 9ti. old.