Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve

ki a többi nép fölött, önkénytelen érezteti szellemének, liatal- mának, társadalmi szervezetének hatását a vele összekötte- tésbe jövö nemzetekkel. A hatalmasabbhoz simuló népelem nemcsak ellesi az uralkodó vezérnép egyes szokásait, hanem a felmerülő szükséghez képest átveszi a vele idegen fogai- makat megértető kifejezéseket, elsajátítja a katonai intézmé- nyék-, a forgalomban lévő pénznemek-, a ruházat egyes részei- nek elnevezéseit, azokat nyelvébe beolvasztja, olyannyira, hogy egész önkénytelen, mintha saját anyanyelvén beszélne, használja a közkeletűvé vált idegen szókat.1

A római birodalom vezérnépe természetszerűen ily hatás- sál volt a benne élő apostolokra, az új-szövetség szent-íróira is. Az isteni Gondviselés csodálatra méltó intézkedéséből tör- tént ugyanis, hogy azon időben, midőn az Űr Jézus meghagyá apostolainak, «elmenvén, tanítsatok minden nemzeteket, meg- keresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szenti éleknek nevében»,1 2 minden ország, India határától az Atlanti-Óczeánig, Afrika sivatagjaitól az északi jeges tengerig a római föhata- lomnak volt alávetve. E körülmény, a mint virágjában tűn- teti fel a római birodalmat, ép oly kedvező volt a keresztény eszmék terjesztésére. Az utazás igen meg lett könnyítve, nemcsak a római hadak országútjai által, hanem azzal is, hogy egy kormány intézte a világbirodalom minden tartó- mányának ügyeit; a népkeveredés zsilipjei megnyíltak az által, hogy korláttalanul, feltartóztatás nélkül a legnagyobb távolságokat szabadon be lehetett járni, hiszen római polgár

— 579 —

1 «Az összehasonlító nyelvészet legújabb kutatásai mindinkább megerősítik azt a nézetet, hogy minden nyelv keverék bizonyos mér- tékben, s alig van a nyelvvegyülésnek olyan foka, melyet itt vagy amott ki ne lehetne mutatni. Első és legfeltűnőbb módja a nyelvkeveredésnek az idegen szók átvétele. Nincs az a müveit, s nincs az a műveletlen nyelv, a melyben ilyenek ne volnának; a Fidsi-szigetek emberevö la- kosai nyelvében találtak idegen szókat, és legtöbbet találunk a müveit és dicső angol nemzet nyelvében. A népek érintkezésének s egymásra hatásának szükséges következménye az idegen tárgyakkal és fogalmak- kai az idegen szók átvétele». Simonyi i. h. I. 103. 1.

2 Máté 28, 19.

37*