Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Dudek János: Lessing bölcs

562

Szerencse, hogy oly jó ember vala !

Szerencse rajok, hogy erényiben Vakul hisznek. De mit, erény ? Nem azt,

Csak a nevét terjesztik szerte. Ezzel Szennyezni bé más jó ember nevét.

S elnyelni mindét.1 A név az csupán,

A név nekik minden. (63. 1.)

Rá ismersz-e magadra e jellemzésben, keresztény feleba- rátom? Én nem. Régen vagyok keresztény, de hogy ember nem volnék, hogy valami erényekben vakul hiszek, hogy ne- kém a kereszténységből a név minden, — azt eddig nem tudtam.

2. Az ész szerepe a kereszténységben. Nem egyéb, mint vakul hinni. Lessing a patriarchát beszélteti, a ki a templomost ravaszul terveinek eszközévé akarta megnyerni, a többi közt hogy Szaladint megölje; a mint a templomos a patriarehá- tói kérdezi, vájjon tanácsát vakul kell-e követnie, a patriarcha ezt feleli:

Ej az észt, az Isten adományát,

Használni kell biz’ ott, a hol helyén van.

De hát helyén van-e az mindenütt ?

0 nem.' — Legyen például, hogy az Ür Egy angyal által, — értem: a szavának Egyik szolgája által, — arra méltat,

Hogy eszközt ad kezünkbe az egész Keresztyénség1 2 és az egyház javát Sajátságos mód’ erösbíteni S előbbre vinni: olyankor ki merné Annak, ki az észt adta, akaratját Eszével bírálgatni ? s a dicső Nagy mennyország örök törvényeit A hiú becsületnek kicsinyes Szabályaiként ítélni meg? (162—3 1.)

Jöjjön Zichy iskoláinkba s a kereszténységgel szemben■ annyira fogja eszét használhatni, hogy bele izzadhat a műn1 Tehát a bárány zavarja a farkas előtt a vizet, mint Phaedrus meséjében ?

2 Zichy ép úgy, mint b. Eötvös és Trefort, csak a «keresztyénsé- get» ismeri.