Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása
vidnak és Ábrahámnak utódja, és pedig egyenes, vérszerinti utódja. Lukács azonban, ki evangéliumát a pogányokból lett keresztények számára írta s abban a Jézus Krisztus által hozott üdvnek egyetemességét akarta kiemelni, — itt nem állapodik meg, hanem tovább hatolván fölfelé, a pátriárkák nemzedékein át visszavezeti a lánczolatot az őskor száza- dain keresztül és az egész emberi nem közös ősapjáig, Ádámig, kit ép úgy a bűn által még be nem szennyezett szűz anya- földből alkotott az Isten keze, miként e lánczolat utolsó íze, Jézus is, Mária szűz méhében fogantatott a Szentlélek által. Bizonyára azt akarta Lukács evvel jelezni, hogy Jézus Krisz- tus, a második Ádám is az egész emberiség közös lelki atyja, ki az üdvöt nemcsak Izraelnek, hanem zsidónak és pogány- nak egyaránt meghozta. Vagy fölhatolván ahhoz, ki bűne által legelőször adott okot az örök Aóyoc megtestesülésére, talán az lebegett szemei előtt, hogy figyelmeztessen a Messiás- ról adott legelső vigasztaló ígéretnek: אף,"ד ךפו^י ןייאך׳׳ — 0 megrontja fejedet ...» szavaira, melyek annyi évezred után végre valahára beteljesedtek — Jézusban. B. — Máté, kit egész evangéliumában az az eszme vezé- relt. hogy bebizonyítsa, miszerint Jézus csakugyan az a pró- féták által megjövendölt Messiás, kiről rég lezajlott századok- ban azt is jelezték, hogy Dávid király trónjának örököse leend, ez utóbbi jóslat beteljesedésének beigazolására azon- nal evangéliuma elején adja Jézus családfáját. 0 azonban, zsidó lévén, s az Ábrahámtól való származásra fölötte büszke zsidóknak írván, e törzsatyánál kezdi nemzetségfája nemze- dékeinek fölsorolását. Az ősök során lefelé haladva Dávidig jut, kinek királyi méltóságát különös nyomatékkai kiemelvén, Zorobabelig Salamon király révén vezeti le az egyes gene- ratiókat, mert hisz Jézusnak épen ezen királyságra való theokratikus jogos igényeit akarta kimutatni, s épen ezen tendentiája az, a mi megmagyarázza azon körülményt, hogy Jézusnak anyai részről való vérszerinti leszármazását Dávid- tói figyelmen kívül hagyja. Abiudnál fölvevén a fonalat, 1 — 518 — 1 Gén, 3, 15. ■ ■
