Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása

־*^:*ייי־יי»!^ ד- 509 —

pátriárkái és minden igazai oly imaszerü türelmetlenséggel könyörögtek, oly nyugtalanul epedtek és vágyakoztak ?!.... Ezt a zsidóság absurdumnak, képtelenségnek tartá; az ö Messiásuknak nem volt szabad ilyennek lennie. S mégis . , . ez a megvetett Jézus, kinek őseit kideríthetetlen viszontag- súgok a legnagyobb szegénységre juttatták, ki szüleivel nem is lakott királyi ősük városában, ki annak az egyszerű kéz- műves családnak volt gyermeke: mégis Dávidnak volt egyenes utódja, királyi vér csörgedezett isteni ereiben.........a

M

essiás volt ö.

Körülbelül tíz évvel a Golgotán rajta elkövetett bor- zasztó istengyilkolás után, épen egy zsidó származású após- tola, Máté, előbb q rómaiak szolgálatában állott kapernaumi vámszedö, hogy egy hatalmas és megdönthetetlen bizonyí- tékkal meggyőzze az elvakult zsidókat, miszerint az ö meg- feszített, halottaiból föltámadt és mennybe szállt mestere, kiben a próféták minden jövendölése a jászoltól a keresztig az utolsó betűig immár be volt teljesedve, származását te- hintve is valóban a Messiás, mert miként az Istentől ihletett látók századok előtt megjósolták*, csakugyan Ábrahámnak és Dávidnak vérszerinti utódja. — egy, a zsidók által féltéke- nyen őrzött szent iratok- és közokmányokból másolt nem- zetségfát tárt szemök elé,1 hogy nézzék és lássák e meg- czáfolhatatlanul hiteles származásjegyzékböl, mily biztosan követhető nyoma föl Dávid királyig s innen tovább Ábrahám ősapáig.

Ugyancsak egy ilyen nemzetségfával lepte meg mintegy húsz évvel később a pogányokat is egy közülök megtért tudós és müveit antiochiai férfiú, Lukács evangélista.2

Mily megbecsülhetetetlenül drága két okmány maradt fönn tehát számunkra e páratlanul álló származási jegyzé- kekben, melyekben Üdvözítőnk isteni vérét fölhatolni látjuk az évezredek nemzedékeinek során át nemcsak Dávidig, Ábrahámig, hanem egészen Ádám ősapánkig, «qui fűit Dei.3

1 1, 1—17.

2 3, 23—38.

s Luk. 3, 38.