Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása

- 505 —

származik majdan a Messiás, ki az ö trónján örökké ül: «Suseitabo semen tuum post te, quod egredietur de utero• tuö, et firmabo regnum ejus .... et stabiliam thronum regni ejus usque in sempiternum».1 Egyik zsoltárában pedig a «psaltes regius» Isten sugallatából így zeng: «Juravit Domi- nus David veritatem, et non frustrabitur earn: de fructu ventris tűi ponam super sedem tuam.1 2

Midőn a későbbi zavaros idők folyamán Jehova sziiksé- gesnek látta a prófétai intézmény behozatalát, a próféták szintén ismételten jövendöltek a Messiás származásáról. «Egredietur — úgymond 3 4 — virga de radice Jesse, et flos de radice ejus ascendet». Jeremiás pedig 1 így mutat királyi szár- mazására: «Ecce dies veniunt, dicit Dominus, et suscitabo David germen justum et regnabit». Később Ámosz próféta is 5 6 ezen szavakkal jelzi a jövendő Messiás királyi méltóságát: «In die illa suscitabo tabernaculum David, quod cecidit. . .»

A pátriárkák és a próféták ezen és számos más jővén- dőléséből világos, kinek ivadékából kellett a Messiásnak szár- maznia: Ábrahám és Jákob utódjának kellett lennie, Dávid vérének kellett az ö Isteni szívét dobogtatnia, s az ö királyi trónja törvényes örökösének lennie, mit az égből küldött angyal mintegy megpecsételt, a riázárethi Szűznek ezeket mondván: «Et dabit illi Dominus sedem David patris ejus».6;

De mit használtak volna mindezek a Messiás származá- sáról adott ígéretek és jövendölések, ha nemzedéksorának fonalát az idők viszontagságai összekuszálták volna? — ha elődjeinek nyoma az ősidők homályában elvesztek volna?... Honnan tudhatta volna meg akkor Izrael, hogy Ábrahám- és Dávidtól származott ? . . . Azért a bölcs isteni gondviselés úgy intézte, hogy e nemzedéksor névjegyzéke a hosszú szá- zadok viszontagságai és viharai között híven és szakadatla1 Kir. II. 7, 12. 13. V. ö. Krön. I. 17, 11.

2 Zsolt. 131, 11. v. ö. 88, 4.

3 Izaiás, 11, 1.

4 Jeremiás 23,' 5.

5 Ámosz 9, 11.

6 Luk. 1, 32.