Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása

JÉZUS KRISZTUS EMBERI SZARMAZASA.

I.

íétezer évvel időszámításunk kezdete előtt, midőn a ijl Kaldeában lakó szernita Teráh családjában is a qir. j~r, bűnbeesés után ossz liléinknek adott vigasztaló messiási ígéret feledésbe menni, sőt az igaz Isten ismerete is már homá- lyosulni kezde, mint ezt az e családba is belopódzott bálványo- zás is tanúsítja: Ábrahám, e család egyik tagja, a messiási eszme, a Megváltóban való hit, az ősi kinyilatkoztatás főn- tartására az Úrtól kiszemeltetvén, Isten hívó szózatára Kánaánba költözött s tőle azt az ígéretet nyeré, hogy: «In semine tuo benedicentur ornnes gentes».1 Engedelmességének, hitének kemény próbája után pedig alig tévé le pallosát ez agg pátriárka, midőn jutalmazásául Isten így szólt hozzá: «Benedicam tibi, et multiplicabo semen tuum sicut stellas coeli, et velut arenam, quae est in littore maris: possidebit semen tuum portás inimicorum tuorum», — és megújítá már előbb tett ígéretét: «Benedicentur in semine tuo omnes gentes terrae, quia obedisti voci meae»,1 2 azaz: a te utódaidból fog származni azon, már a paradicsomban ígért magzat, ki által megáldatnak a föld minden nemzetségei.

Ötszáz év múlt el e nagyfontosságú szavak után, midőn Egiptomban, az alsó Nílus jobb partján fekvő Gőzén tartó1 Gén. 12, 13.

2 Gén. 22. 17, 18.