Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

— 498 —

is vezetnek. Azt sem tiltja az egyház, hogy e tudományok saját köreikben tulajdon alapelveik és módszerükkel éljenek; de ezen méltányos szabadságot tiszteletben tartva, arra nézve szorgosan őrködik, nehogy a kinyilatkoztatással ellenkezésbe jővén, tévelyekkel vegyüljenek, vagy átlépvén határaikat, a hit birodalmát foglalják el és zavarják».1

V.

Valamint a hit az észre és ismereteire nézve világosító- lag, igazítólag, fölemelöleg, föliilhaladólag s így tökéletesítő- leg hat: úgy szolgál viszont az ész és a tudomány is a hit- nek részint tárgyalása, megállapítása által mindazon igazsá- goknak, a melyek az ö ismeretköréhez tartoznak s a hitre utat készítenek: részint a kinyilatkoztatás szükségességének bebizonyítása s a kinyilatkoztatás ténveinek történelmi s böl- cseleti kritikája által: részint az észtani s lénytani meghatá- rozások, alapfogalmak előállítása által, melyekben s melyek által a hit tudomány a kinyilatkoztatás tartalmát megérteni s alakítani iparkodik, emberi kifejezéseket keresve, s használva az ember fölött való igazságok előadására, sz. Ágoston sze- rint: «Hiszszük, hogy Jézus Krisztus szűztől született, ki Máriának neveztetett. Mi legyen pedig a szűz, mit tesz szü- ■*

letni, mi a tulajdonnév? nem hiszszük, hanem tudjuk».2 A hit igazságainak búvárlatába mélvedve az ész ekként azok- nak alapjait vizsgálja, az okokat, melyeken alapulnak, mérle- geli, saját elveivel összhangzásukat puhatolja; mert Isten azért adá az embernek az észt, hogy a mit hitével fölkarolt, az értelmiség világába is fölemelje, mert hitünknek észszerűnek kell lennie. «Valamint a jó rend kívánja, így szól sz. Anzelm, hogy a hit mélységeit higyjük, mielőtt észszel kutatni meré- szelnök: úgy hanyagság vádja éri azért azt, a ki e részben vétkes mulasztása miatt hátramarad. Hanyagságnak látszik nekem, ha miután a hitben megerősödünk, nem iparkodunk

1 Vat. zs. C. IV. V. ö. Religio 1857. II. 171. a De Trinit. L. 8. c. 8.