Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

■m

— 489 —

megvitatása volt már a pogány bölcsek lő foglalkozása, mert míg a lélek e főbb szükségei ki nem elégíttettek, nem fordít- hattak más térre is kellő figyelmet égi fény után vágyó szellemeik; a kinyilatkoztatás hite most e nagy tehertől meg- szabadítá az észt s a hit világánál megnyugtatva más tár- gyakról annál jobban elmélkedhettek s a műveltség magasabb fokára emelkedhettek. Ha a hitnek más haszna sem volna, csak az, hogy a legegyszerűbb hívő is többet tud Istenről a pogánykor leghíresebb bölcseinél, már ez a siker is magában megbecsülhetetlen; a hit röviden szintén kézzelfoghatólag tanítja azt, a miről a tudósok örökké vitatkoztak, s igazsá- gaiban több lelkesítő, vigasztaló erő van, mint a legmagasabb szemlélődésben. Nekünk most már könnyű tisztába jönni s lenni is, csak akarjuk, a világgal, önmagunkkal, mert a hit teljesen kielégítő feladatot ád minden fontos kérdésre, kéte- Iveinket megoldva, az elméleti s gyakorlati bölcselet példái- nak kimerítő gyűjteményével szolgál s ez által az élet s a kebel titkainak egyetlen illő, megfelelő kulcsa. Míg a hit előtt haj- dán valami hajthatatlan végzet intézkedett, nálunk atyai gond- viselés áll a dolgok élén; a mit egykor elkerülhetetlen bal- sorsnak hittek, azt mi sz. Gergelylyel az okulás és javulás Istentől rendelt iskolájának tartjuk. Ha valamely nép képes lett volna saját erejével Istent, önmagát s a világot meg- ismerni, az a görög volt; teljesen kimerítették tudósaik mindazt, a mi az emberi tehetségből kitelik, s a végeredmény mi volt? Hihetetlen eszmezavar az elméletben, s nemünk leg- mélyebb erkölcsi sülyedése az életben.1

A hit veti fényét, világát a tudomány s az élet minden kö- rébe, úgy hogy csakis általa nyeri az emberiség az ö sorsa, törvényei, sejdítései s tévedései legmegnyugtatóbb magyará- zatát; megfejti a rejtélyt, mire az ész hiába vállalkozott, ezt a halandóknak odadobott világrejtélyt, s mint sarkcsillag áll magasan az emberi tévelyek homályos köde fölött, melyre tekintve a lélek megtalálja a menekvést, a mihez folyvást tájékozhatja magát.3 Aquinói sz. Tamás egész bölcseleté

1 V. ö. Hoványi: Újabb lev. II, 318.

2 V. ö. Hettinger : Apologie. I. Abth. 89.