Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

4Bú —

mánynak az életben megtestesülései vannak. Maga az egy- ház élete, törekvései, küzdelmei, vágyai a múltban s a jelen- ben — történeti theologiának mondatnak. Nemcsak theologica história létezik, hanem historica theologia is.

Az egyháznak érekei vannak az emberi élet egész vo- nalán; a tudományban, a művészetben, a művelődésben prac- tice szerepel. Ezen praktikus irány elöl a «Sion» el nem zár- kózhatik. Tehát nem lehet s nem is akar lenni kizárólagosan tudományos folyóirat, például kizárólagosan theologiai folyó- irat, mely, a theologiát csak mint abstract tudományt mii- velje; hanem szívesen ereszkedik le a theologiának, a hitnek, az egyháznak az életben föllehetö konkret és praktikus meg- valósulásaihoz, s az ismertetések közé is nemcsak a merően tudományos müveket veszi föl, henera azokat is, melyek az egyházi élettel változatos érintkezésben állnak.

A mellett nem hanyagolhatjuk el az eszközöket és módo- kát eyidencziában tartani, melyeken a vallásos átalakulást, mely nálunk eldisputálhatatlanul szükséges és a helyes refor- mot az életbe bevezethetni, azon legfőbb útmutatásokat tart- ván szem előtt, melyeket a pápa s a püspökök adnak.

A «Magyar Sion» tehát a keresztény elvek, törekvések, az egyházi kérdések és tervek, szóval a tudomány és idő- szerű kereszténység fölelevenítésére nyit tért. s legfőbb czélja hogv eziránt sokoldalú, meleg érdeklődést keltsen.

Az irodalmi ismertetések hasonló irányban haladnak, s ezeken kívül az egyházi tudósításokban a keresztény tu- dományos és hívő világnak életerét akarjuk dobogtatni egyes szembeszököbb nyilván !dúsaiban.

Végül kérjük a t. közönséget, hogy szűkén mért pár- tolás által ne vonja .reg a «Magyar Sion»-tól a jogot az existeneziára. — A mi meg nem élhet, annak joga nincs az élethez. A jövő fejünkre diktálja majd vagy az egyik vagy a másik ítéletet. A kedvezőt a jó ügy érdekében örömmel, a kedvezőtlent megadással viseljük. — Dr. Horváth Ferencz, Dr. Kereszti/ Géza, Dr. Frohászka Ottokár, Dr. Walter Gyulán.

A szerkesztő urak munkatársaikkal együtt valóban a legkedvezőbb Ítéletre érdemesek ma. a IV. évfolyamban. Mint