Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja
«nagy» philosoph neheztelését vonta magára s ismét Witten- berybe költözött. 16 évvel később «hamburgi dramaturgiájában» Lessing ezért Voltaire-t hatalmasan legyalázta, lévén ö kü- lönben is a nátháni szeretetnek nagy mestere — dorong alakjában. Wittenbergben nélkülözte a színpadot, régi terveinek élt. Atyja még mindig reménykedett, hogy theologus lesz belőle, de a korszellem; eddigi társasági viszonyai sokkal mélyebb nyomokat véstek leikébe, semhogy a theölogiához legkisebb hajlamot is érzett volna. Különben is ismeretes lélektani tény, hogy ha valakit sokat hajszolnak oly irányban, a mihez az illetőnek kedve nincs, azt csak jobban és jobban meggyülöl- tetik vele. Lessing is a szent városban a lutheránus theolo- gusok helyett a kétkedő Bayle Péter könyveit tanulmányozta s eltanulta tőle azt az indifferentismust, a mely Zichynek oly- annyira megtetszett. A mit így tanult, azt már Wittenbergben érvényesítette a lutheránus orthodoxiával szemben «Rettungen» czímü mun- kajában, a melyben az egész lutheranismust aljas emberi miinek nyilvánította. A helyett azonban, hogy most tovább kutatott volna az igaz vallás után, a lutheránus theologusok történethamisításain félbosszankodva, még inkább meggyülölt minden vallást, teljesen a tolerantia híve lett s oda hagyván Wittenberget, ismét Berlinbe tért vissza 1752-ben. Ekkor adta ki összegyűjtött iratainak 1. és II. részét s számot tevő tekintélylyé lett, kivált a kritika terén. Baráti viszony kötötte Nikolaihoz és a zsidó Mendelssohnhoz, a kikkel sok irányban tudományos sétákat tett (a mint Liebig hasz- nálja e kifejezést a természettudomány dilettánsairól) és bi- zonyos pályázat alkalmából tanulmányozta Leibnitzot — töredékesen. A helyett azonban, hogy ez ironikusnak szép fejtegetései a Szentháromságról, az Oltáriszentségröl stb. a katholicismus télé terelték volna, csak alkuimul szolgáltak neki, hogy Bayleböl merített nézeteit még jobban formulázza, s a mint mindenben önálló szeretett lenni, úgy önálló theo- logiája is legyen, ilvféle tartalommal: szeretet, dogma nélkül; türelem mindenki számára, a mint ezt «Gedanken über die — 42 —