Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Babik József: Egyház, szentegyház, anyaszentegyház

Egyház((#-Búst, Egyháza*-Bőd öge, Egyháza*- Bükk, Egyhá- zas-Falu, Eyyluízas-Iüzes, Egyházas- Gelle, Egyháza *-Hollós, Egyháza*-Karom, Egyháza*-Kar mac*, Egy háza*-Ke*zö, Egyhá- zu*-Marót, Egyháza*- Kádócz, Egy házas- Szecsőd, — továbbá Egyházfalu Sopronmegyében és Egyházfőim Pozsonymegyében.

Ez alkalommal érdekesnek tartom a magyar nyelv egy ligyelemreméltó jelenségére rámutatni. Nyelvünkben határo- zottan különböző jelentéssel bírnak a háza* és házias, férjes és férfias, nő* és nőle*, népe* és népié*, egres és egries szók. Hasonlóképen más értelme van az egyháza* és megint más az eyyházia* kifejezésnek is. Egyháza* helység pl. annyit jelent mint egyházzal vagyis templommal biró helység; eyyházia* pedig egyházi, kér. kath. érzületi! hívőt jelent, melynek ellen- tété a világul*.

E kitérés után lássuk az egyház szó nevezetesebb össze- tételeit:

Egyházatya kettős jelentéssel bir. Jelenti azon előkelőbb, jobbmódú hiteles férfiút, ki a plébánosnak az egyház azaz a templom jövedelmeinek kezelésében segédkezik s ezt némileg ellenőrzi, másként templomatya, egyházgazda, kurátor, gondnok, s nézetem szerint ez utóbbiak helyesebbek és inkább alkalmazan- dók az előbbinél. Hogy a gondnok az idegen származású nők képzővel van alkotva, azért ép úgy használható, mint a már közkeletűvé vált elnök, mérnök, írnok szavak. Az egyluízatya el- nevezés továbbá — s megfelelőbben — jelenti az első kér. századok azon nevezetesebb hittanítóit, kiknek reánk maradt munkáikból mint hiteles kútfőkből az igazi kér. tudományt megismerhetjük, pl. szent Jeromos, sz. Ágoston egyházatyák. A régi nyelvemlékekben (í fogalom szentatya szóval van ki- fejezve, pl. az Érsekujvári kódex 275. és 485. lapján: Em- lekezyel meg az regy zent attyaknak bezedyreol.

Egyházfi, (aedituus) másként sekrestyés, harangozó. E szó már régi nyelvemlékeinkben előfordul ily értelemben, pl. Calepinus 1592-ben megjelent szótárában, Pápai Páriz Ke- reneznek Bőd Péter által 1767-ben kiadott szótárában. «Vá- radon az odavaló püspök az egyházfit megégettette igen alávaló dologért.-» Ezenkívül nagyritkán «hívő» értelemben is előfordul.