Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
379 rítján keresztülhaladjak, hogy Tuauban követőidhez csatla- kozhassam, Rosztauban ki és be járhassak, megpihenvén a kettős igazságosság termében Ammahba jöhessek!׳» A kép közepét mérleg foglalja el, melynek tetejében eb- fejű majom1 ül. A mérleg egyik serpenyőjében vagy Ma (az igazságosság) kicsinyített alakja, vagy csupán csak strucztoll van, a másikban kisded edény, a szív symboluma és hierog- lyphája foglal helyet. A két serpenyő között a karvalyfejü Horus és a sakálfejü Anubis állanak. Anubis fölött e szavakat olvassuk: «A szív középállást foglal el (egyensúlyt tart az igazsággal), a mérleg meg van elégedve az elhunyt N.-nel. ׳• Miután Horus és Anubis megmérlegelték az elhunyt szivét, s az a mértéket megütötte, Tehuti kimondja az ítéletet. Alakja fölött e szavak írvák: «Legyen neki visszaadva szíve az ö helyére, a boldogult N.-nek.» A szív visszahelyezése a föltá- madás, újjáéledés symboluma.1 2 A 126. fejezet czimfelirattal nem bir. ezt kép helyettesíti, mely négyszögletes tüzmedenczét ábrázol, a melynek mind- egyik sarkán egy-egy ebfejü majom ül, melyekhez az előttük térdelő halott imát mond: «0 négy majomgenius, — így szól a szöveg, —...........bírái az én kárhozatomnak vagy diad almomnak,...........kik az igazságból éltek és igazságosságg al táplálkoztak, álnokság nincs bennetek, s a gonoszságot gyűlölitek, távoztassatok el tőlem minden mocskot, válasz- szátok el minden vétket, hogy ne legyen bennem szeplő, hadd haladjak át Ammahon, s lépjek be Rosztau-n, s lépjem át az Amenti titokzatos kapuit.» A 127. fejezet czíme így szól: «A mélység isteneinek magasztalásáról szóló könyv, melyet az embernek elmondania kell, midőn közelökbe jö, hogy a Tuau istenét láthassa.» Az elhunyt a mélység isteneihez fordul, hogy előtte Tuaut {az alvilági eget) megnyissák.» Nyissátok meg előttem az ég 1 Más papyrusokban Ma alakja, vagy egyszerű strucztoll. 2 A lélekmérlegelés (psychostasia) jelenete, módosított alakban föltalálható a keresztény középkor symbolikájában is. V. ö. még Jób. 31, 5. 6. Ha hiúságban jártam, és lábam csalárdságra sietettvessen engem igaz mérlegbe, és tudja meg Isten ártatlanságomat.»
